Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - DR. BALLA ZOLTÁN: Új utak a fonetikában
DR. BALLA ZOLTÁN a gondolat közvetlen valósága, s ha a szó csak önkényes jelentésű, akkor a fogalmi gondolatról is ezt kell csak tartanunk, ami viszont az objektivitás követelményének egyáltalán nem felel meg. Az értelmező szótárak meghatározási kísérletei könnyen igazolhatják mindezt. Ha ugyanis bármely szónak tisztázottabb jelentése után érdeklődünk figyelmesebben, azt tapasztalhatjuk, hogy az igazán helytálló meghatározások rendszerint a megcélozott szavak hangelemeinek csupán némileg kibővítettebb sorokba fűzésével mintegy tautológia módjára nyújtják az elvárt jelentéstartalmat, éspedig az általam felfedett természetes hangképzések nem eléggé tudatosított felhasználásával. Bármilyen dialektikával próbáljuk pl. a következő szavak jelentését, értelmét megérteni, nem nélkülözhetjük e műveletben pl. az o hang kerekségi jelentését, amit természetes artikulációs bázisa biztosít. Vegyük csak sorba e szavakat: orsó, borsó, csór, dong, dorombol, forog, golyó, gurul, hon, jonh, korsó, koszorú, korog, lobog, lötyög, mord, nógat, óv, óvatos, okos, poshad, potyog, roskad, sodor, sompolyog, szorít, topog, vonz, zord, zsong, pong stb. E szavak jelentésének találó meghatározásait s ezek megértését csak az teszi lehetővé, ha az o hangminőség kerekségi természetét fogadjuk el ehhez végső alapul. De mutassunk rá némileg kifejtettebben még egy másik hangképzetnek is jelentést alapozó vagy kitöltő, konstitutív szerepére is. Mert miként a kerek alkatú o hangminőség, ugyanúgy a szabad kifolyású, egy dimenzionáltsá- gában kihangsúlyozott, longitudinális Z hang is szinte kimeríthetetlen kombinációkban szerepelhet a legkülönfélébb szavak jelentésstruktúrájában. Miként a g gömbölyűségi képzete nélkül nem alakítható ki helyesen az összefogott egység, minden irányú egyformaság vagy az egyszerű egy és egyező igazság,a kiegyensúlyozott egész és az egészség üdvösharmóniája, no és a nyugalmi állapot békéjének "fogalma" sem. S most részletezzük kissé az Z szerepét! Például az "áll" szóban az Z hang nyilván a függőleges kiemeZtséget vagy a vízszintes síkra való merőlegest jelezheti adekvát értékkel, miként a feZfeZé irányuló feZkeZésben is. A süZZyedésben viszont a lefelé irányuló haZadást jelezheti, ahogy a huZZámzásban is. A Zógásban ily arányú megáZ/apodást. A Záng Zobogásában viszont ismét a felfelé törekvést. A dőZésben a hosszanti test ferdüléssel való elmozdulását, mert ugye a golyó nem dőlhet, ez csak elgurulhat fordulásával. A foZyás rendszerint a cseppfoZyós test vízszintes haZadását jelezheti adek- vátan. Persze kevésbé találóan a gáznemű /-fel, hanem helyesebben a puhább p-vel, ahogy a szláv pZynúť fejezi ki, helyesebben még mint a latin flumen folyása is. A héber is "lamed"-del folyat. Á magyar "háZás" szintén a vízszintben való elnyúlást jelölheti l hangjával, miként a szláv a "Zežaf'-jával. A csóváZás viszont a hosszanti tárgyak szö- geléses ide-oda vetélését jelzi helyesen, miként a szláv kolísať-vyklať a német wickeln és a magyar éviekéi. De a kaZimpáZásban és Zassú lépésű baZZagásban is találó az I szerepeltetése, miként a kaZapáZásban vagy hosszú csőrök ke- ZepeZtetésében is. A hosszanti oszZop vagy piZZér Z jelentése távolítóan aZátá-
