Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT: A groteszk és a posztmodem néhány összefüggése

kintélyétől a primer élet, megterhelte tragikummal, a szekunder művészi láttatás azonban nem teremt tragikus hőst belőle, sem tragédiát az életanyagából. Mellérendelődött az értékes és értéktelen, emberi sorsszerűségben manifesztálódnak a politikai széljárás szülte társadalmi igazságok. Mindenki mellékszereplő, "tömegelem", nem jobb a másiknál. Megszűnt az emberi nagyság devalválódott az ember fogalma is, görögös hübriszének nyoma sem maradt. A széteső világban, a kaotikus rendben, aszimmetrikus figuraként, egyéni hitével, hitvesztésével, szeretetével, gyűlöletével, hatalomvágyával, megaláztatásaival együtt éli az ember azt, amit a természet és történelem művel vele. Az ember, az emberiség önmagát sebzi. "Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel az utolsó morzsáig megetethetné ember voltát? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!"26

Jegyzetek

1. Mihail Bahtyin: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest 1982; Wolfgang Kayser Das Groteske. Seine Gestaltung in Maierei und Diehtung

Oldenburg — Hamburg 1957

2. Vö.: Tibor Žilka: Téma a štýl v posztmodemizme. Pedagogická fakulta v Nitre,

Ústav jazykovednej a literárnej komunikácie, 1991, 43—44. o.

3. Megj.: A híres pirandellói hasonlat: a humor kétarcú herma, amelynek egyik szeme sír, a másik nevet — sőt az egyik azért nevet, mert a másik sír.

4. Szerdahlyi István: Az esztétikai érték. Gondolat, Budapest 1984, 176—177. o.

5. Lásd a 4. sz. jegyzetet! 173. o.

6. Vö.: Berkes Tamás: Senki sem fog nevetni... Gondolat, Budapest 1990, 20—22. o.

7. Megj.: A bulgakovi groteszknek Rabelais, E. T. A. Hoffmann, Gogol, Szaltikov-Scsedrin

felfogása az előzménye.

8. Vö.: Bojtár Endre: Egy rendhagyó regény. Kritika 1970/6, 108—190. o.

9. Martin Heidegger Az idő fogalma. Kossuth, Budapest 45. o.

10. Párbeszéd a groteszkről (VáL: Radnóti Zsuzsa). Magvető, Budapest 1991, 277. o.

11. Karéi Kosík: Harmadik München. Irodalmi Szemle, XXXVI. évf. 1. sz., 15.

12. Lásd a 10. sz. jegyzet 91—92. o.!

13. Uo.: 248. o.

14. Uo.: 231. o.

15. Uo.: 265. o.

16. Uo.: 249. o.

17. Henri Bergson: Smiech. Tatran Bratislava 1966, 14. o.

18. Szergej Vasziljevics Vlagyimirov: Gyejsztvije v drame. Iszkussztvo, Leningrad 1972, 12. o.

19. Lásd a 10. sz. jegyzet 105. o.!

20. Bohumil Hrabal: Zsebcselek. Kalligram, Bratislava 1992, 48. o.

21. Szalay Károly: Komikum, szatíra, humor. Kossuth, Budapest 1983, 149. o.

22. Bojtár Endre: A posztmodernizmus és a közép- és kelet-európai irodalmak. Kritika 1988/7, 31. o.

23. Praedrag Palaestra: Posztmodernizmus v literatúre I. Nový život 41, 1989, 3. sz. 204—207; Posztmodernizmus v literatúre II. Nový život 41, 1989, 4. sz. 285—289. o.

24. Lásd a 2. sz. jegyzet 11—22. o.!

25. Szabolcsi Miklós: Érvek és kételyek a posztmodernizmus dolgában. Kritika, 1988/5, 20. o.

26. Örkény István: Tóték. Madách, Bratislava 1981, 207. o.