Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - DUBA GYULA: Pádi Tibor tévedése
DUBA GYULA közéjük, nem métáztam és gedáztam velük, a madárfészkeket nem dúltam fel és a pocsolyákban kurjongató békákat sem céloztam meg sima folyami kövekkel Folyvást a könyveket bújtam. Mindennek joga van élni!, állítottam A hernyónak is?, kérdezték kölyőktársaim A hernyónak is!, válaszoltam Bolond ez!, kiáltozták, és Jól megkergettek. Szerencsére futni jól tudtam, elmenekültem előlük, és visszavonultam. A tanáraim pedig azért elégedetlenkedtek, mert nem bírtak igába hajtani, nem fogadtam el magyarázataikat folyton kérdeztem őket, és folyamatosan kételkedtem Erre elneveztek Hitetlen Tamásnak, Bumfordi Kleofásnak és Nyári Mikulásnak, meg nem tudom, még minek, csakhogy leszereljék emésztő kíváncsiságomat, mely néha az őrületbe kergette őket. Nem kedveltek, mert sosem adtam nekik igazat. Szüntelenül lázadoztam' Nem hinnéd, ki tapintott rá egyéniségem lényegére! Pusztai bácsi, az öreg béresgazda, ő látta meg a lényeget. Az öreg kommunista megérezte bolondozásaim értelmét felfedte nyitját és ráhibázott az igazságra. Apámnak azt mondta egyszer: Ez a gyerek nem bolond, hanem fiatal forradalmár, de nem tudja, mi ellen lázad. Szembeszáll az egész világgal de nem látja a célt! Meg kell ismernie az igazságot a fiad a világforradalom elkötelezetne, Vencel' Kezébe adom a könyveinket.. A vén Pusztai kölcsönadta Marx és Engels néhány papírkötésű könyvét Népszava-kiadványokat. Agyonolvasott, tépett és megbámult gyűrött füzetek a családról és államról az osztályharcról és a történelmi materializmusról Külön az Anti-Dührin- get! Aztán a Szent családot! Komoly elméleteket a dialektikáról Egyszene mintha az örök világosság angyala szólt volna hozzám! Érthető lett számomra sok minden, a kibogozhatatlan zűrzavar megtelt értelemmel és gondolkodásomban helyreállt a rend. A szavak glédába sorakoztak, a fogalmak csatarendbe álltak, a világ tényei rendszerbe szerveződtek. A történelmi materializmus fényszóróként hasított a múlt sötétségébe, s a hiábavaló harcok értelmet nyertek, a dialektika pedig felfedte az élettör vények zűrzavaros poklának belső rendjét! — Némi vallásosság azért maradt benned! — A mítoszokat nem tagadom meg — válaszolta komoran a költő —, a materializmus magyarázatot ad kérdéseimre, s a tájékozódásban eligazít a dialektika. Nem tagadom valami mégis hiányzik! Néha olyan sejtések ötlenek fel bennem, melyekre nem is keresek magyarázatot, tudom, hiábavaló lenne. A transzcendencia időnként megérint, testvér. Mítoszok jutnak eszembe, melyek nem történtek meg, mégis igazak. Ilyenkor mellőzöm a dialektikát, sejtem hogy ez az ihlet pillanata, ilyenkor verset írok! Aztán tovább folytatta élettörténetét, amely ismét alaposan megkeseredett. A háború ideje csupa szökés és menekülés, a front után Buda pesten rekedt, és megtapasztalta az éhezést. Valószínűleg a haláltól mentette meg, hogy kukta lett egy állami konyhán lódögökből lakmározott és télikabátot lopott. Mihelyt megtehette, hazaszökött. Belevetette magát a haladó ifjúság életébe, lelkesedett. Csehországbanföldet művelt, építette az Ifjúsági Vasutat és dolgozott a HUKO-ban. A világban mindig nyitott
