Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - MONOSZLÓY DEZSŐ: Ha valamit nagyon akarsz, az a halálra hasonlít
MONOSZLÓY DEZSŐ meséskönyvekben meg a filmeken embeiformán beszélnek, a Maug- liban az egész dzsungel emberként morfondirozgat Az állatok ábécéje teljességgel más, mint az emberé. így van ez rendjén. Fontos, hogy Csenge megértse. Ó biztosan megőrizte a vele született nyelvet. Az ösztön, az más. Azt szerencsésen át tudta formálni az átváltozás pillanatában. Enélkül rég elpusztult volna, se szimat, se tájékozódási képesség nem vezette volna. A füvek és növények ismerete nélkül éhen hal Emberi nyelv és állati ösztön, ezzel az ötvözettel elégedett volt. Ha emberi szóval kiállt a kutyákra vagy egyéb fenevadakra, azok biztosan eloldalognak tőle. A kővetkező erdő szélén, amelyet az azt megelőzőtől mindössze keskeny mezőség választott el kedves kis faház állt. Erdészlaknak látszott, zene szűrődött ki az ablakán. Bachot játszott valaki Közelebbről is meghallgatta volna, de jobbnak látta nagy ívben kikerülni Boldog erdő, gondolta, klasszikust muzsikálnak neki Valahol olvasta, ettől a szobanövények is felélednek, míg a modem zene visongásaitól hamarosan elhervadnak. Az ö hátgerincét is ráspolyként gyötörte egy merészebb hangvízió. Baksorban különösen ha a zergék közé kerül ettől többé nem kell tartania. Fent a sziklatetőn semmiféle zene nem szól legfeljebb a vihar vagy az eső hangjegyet Valamiről mindig le kell mondani Vagy teljes város, vagy teljes természet Az átmenetek sohasem hoznak megoldást Egy bak amúgy sem választhat, zerge- ként és házikecskeként sem. Már messzire maga mögött hagyta a házat de füle még hangjegyeket őrzött, persze az is lehet csupán halványodó emlékeit Mindenesetre a hangjegyek emelkedőkké, lépcsőzetes sziklaszirtekké váltak, ahol méltóságteljesen vonultak a zergék. Elöl a nyájvezető vezémöstény, utána a legfiatalabb gödölye, őt követte az egyéves zerge, s aztán már kivehetetlen sorrendben a többiek. Alighanem a hegy és a ház egyforma távolságra kerültek tőle, ezért zárultak egyetlen látomássá Kisütött a nap, és beborult, jó és rossz idő váltakozott. Ô pedig menetelt rendületlenül Hajnalhasadtakor és este legelt napközben egy kicsit pihent, csak késő éjjel tért nyugovóra. Ilyenkor behúzott mellső lábaira hajtotta a fejét, egy darabig a csillagokat nézte, ha nem volt felhős az ég, vagy gondolkozott. Az utóbbi napokban legy- gyakrabban az foglalkoztatta, hogy amit az ember nagyon akar, az a maga végletességével a halálra hasonlít. Talán nem is kellene Csengét keresnie, hiszen egyszer már megtalálta, s a földi utazásnak úgyis hamar vége lesz. Gyerekkorában nagyanyja arra tanította hogy ha valamit szeret az ember, lehetőleg igen sokat egyen belőle, akkor el- őbb-utóbb jön a csömör, és nem gyótri tovább a sóvárgás utána Talán igaza volt. Néhány kedvenc ételét próbálta felsorolni Elég sokat és gyakran evett belőlük, mégsem unta meg, talán még többet kellett volna ennie. A vágyak rabszolgájukká teszik az embert, de előre is lendítik. Vágyak nélkül nem lehet menetelni. Vágyak nélkül fává változik a tétovázó, egy helyben topog, és belecsap a villám Dehát el
