Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - MONOSZLÓY DEZSŐ: Ha valamit nagyon akarsz, az a halálra hasonlít

Ha valamit nagyon akarsz, az a halálra hasonlít se volt veszélyben, több, gazda nélkül kóborló kecske mekegett rá, bár nyilván nem így volt messzebb tartózkodhatott a pásztor, tudván, hogy a nyája úgyis engedelmesen hozatalát Mire megéhezett virággal borított mezőre ért ahol sokféle fű, növény zöldellt a virágok között. De ó a virágokba is belekóstolt s rájött milyen sokízű és ízletes a legelés. Erről diákkora jutott eszébe. Némettanáruk egy domboldalra vezényelte ki az osztályt s botját magasra emelve ordítozott Legel­jetek. bikfanyelvúek! Négykézlábra ereszkedtek mindannyian, de csak a leggyávábbja vette foga közé a füvet. Ó megmakacsolta magát nem sejthette, milyen kellemesen harson a fű a fog alatt. A mező erdőben ért véget, melyet vízmosás szelt ketté, a gyér vizű patakba sárgult levelek hulltak. Embernek talán szomorú látvány, kecskebakként azonban jól érezte magát bár egyre inkább zerge akart lenni. A zergéket lelövik, a golyó tisztább, nem olyan, mint a kés, amelyre rátapad a vér. A háziállatok halála ugyanolyan undorító, akár az embereké. Már több napja volt úton, s egyre inkább egy vers visszhangzott benne: Délelőtt indultak útnak, első nap nem aludtak, és másnap sem, mert tudták, meg kell haint nem marad, legfeljebb maroknyi ki hirdeti bátran, istenné válhatsz a halálban. Voltak kik el se mentek, belőlük lettek a szentek. Igen, így van ez, akik otthon maradnak, nem lázadnak a sorsuk ellen, akik a mások elvárásaihoz simulnak, azok... De hiszen a szenteket megkínozták, megégették, keresztre feszítették, kerékbe törték. Régen akkor igen. De most a szentek nem ilyenek. A szentek azok, akik otthon maradnak. A szentek mások elvárásait szajkózzák, kedves arcot vágnak társaik buta és gonosz pofájához. Egy zerge, az szabad, az nem alkuszik. A zergét ki sem herélik, nem úgy, mint a csikókat. Persze a kecskebakokat sem. Legalábbis ő még nem hallott ilyesmiről Kéjes borzongás futott végig minden porcikáján szőrével szeretett volna Csenge szőréhez simulni Vajon fehér vagy rötbarna színű a szőre? Inkább az utóbbi Csenge csakis zergegódölye lehet. Bizonyára ő a legszebb a nyájban. Hasa hófehér, háta ragyogó barnásfekete. Talán zergeszakálla is van amelyet oly büszkén visel­nek a kalapjukon a kocavadászok. Jól lehet vele cirógatni ehhez egyébként már emberlány korában nagyon értett. Kutyaugatásra lett figyelmes, egy bokorba húzódott, szarvait előre­szegezte, hátha védekeznie kell majd. De csak egy játékos foxterrier futott el a bokrok mellett, rá se hederített valószínűleg messzebbről csaholó kutyatársának üzengetett. A bokor, ahol ideiglenesen megbújt jó szagú volt. Beleharapott a levelekbe, jóízűnek találta. Enni jó. Igen ez is az élet alapélvezeteihez tartozik, ennél csak az jobb, ha gödölyével hancúrozhat, addig, amíg annyira össze nem gabalyodnak tagjaik, hogy nem lehet pontosan tudni ki a bak, és ki a gödölye. Enni önzőbb dolog, az étel mindig egy szájba, egy gyomorba jut, egy nyelvvel íz­lelhető. Patáival gombába rúgott. Gombával teli erdő képe hullámzott elébe, ahová Csengével gombázni jártak, csiperkét szedtek, és nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom