Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - DOKUMENTUM - Dr. KISS LÁSZLÓ: A Komáromi Tudós Társaság orvos tagjai
DOKUMENTUM jelentettek e kis versikék. Ízelítőként hadd álljon itt a 14. levélben megjelent találós mese: A ki tsinálja reá nintsen szüksége magának, Még ha ki meg-veszi is nem szeret élni vele. A ki pedig vele él, s hasznát veszi, abba tudatlan. Kelletlen jószág! Jöszte találd-ki mi az? A Mindenes Gyűjtemény Földinek nemcsak költői ambícióit dokumentálja, hanem árulkodik egy másik vesszőparipájáról, a botanikáról is. Földi már debreceni diákoskodása alatt elkezdte a növények gyűjtését, majd Pestre kerülve Ráday Gedeon gazdag könyvtárában múlt századok fűvészkönyveit is forgathatta. Valószínű, hogy itt bukkant rá arra a "tulajdon nyelvünkön íratott két régi Kertész könyvre", melyekről a Mindenes Gyűjtemény II. negyedének 3. és 4. levelében tesz "egy rövid emlékezetet". Mindkét könyv — Antoine Mizald francia természettudós művének Nadányi János-íéle magyar változata._"A Kertekkel való Bánásról", illetve Lippai János "Posoni Kert"-)e — a 17. század derekán jelent meg. Földi szerint "a Mizáld Antalé... Sokkal mesésebb és babonásabb; a Lippai Jánosé sokkal a természethez intézettebb", s mindkettőben találhatók "nem meg-ve- tendő régúlák, észre vételek, tapasztalások". Ezekből Földi idéz is bőven, kiegészítve azokat a saját megfigyeléseivel. Földi természetesen nemcsak kertész-botanikus, hanem az orvos-botanikus szemével is nézi a régiek tanácsait. Lippai azon állítását, hogy egyes gyümölcsök, a barack, szüva fogyasztása hideglelést, vérhast okozhat, így igazítja helyre: "Ma a gyümöltsök felől szelídebben ítélünk... az érvet gyümöltsökkel azoknak rendi s természeti szerént való élés sem hideglelést, sem vérhast nem okoz”. Kiindulva abból a tényből, hogy a Mindenes Gyűjteményben — különösen a rendszeresen, levelekben megjelenő időszakában — gyakori az orvosi, illetve a felvilágosító, egészségnevelő téma, jogos a feltételezés, hogy Weszprémin s Földin, a magukat alá is író doktorokon kívül más orvosok is publikálhattak a komáromi folyóirat hasábjain. Erre legnagyobb esélye a komáromi mag — eddig ismert — két orvostagjának, a két Sámuelnek lehetett. Zay Sámuel 1788-ban szerzett orvosi oklevelet a Nagyszombatból Budára, majd Pestre költöztetett orvosi karon. Rövid kecskeméti praxis után az 1790-es évek elejétől már Komáromban élt. Erről tanúskodik az irodalmár-szuperintendens Kis János Emlékezése, aki az 1791 nyarán tett két hónapos vándorlásával kapcsolatban így ír: “...Komáromba sieténk... Péczelyn kívül...Zayt...Is felkerestük... Doktor Zay csudálkozott s egyszersmind örült is, hogy munkája felől már tudunk valamit..." A Kis János által említett munka, a harmadik magyar nyelvű ásványtan — az első kettőt Benkő Ferenc adta ki — a Magyar Mineralógia, avagy az Ásványokról való Tudomány a Komáromi Tudós Társaság működése idején, 1791-ben jelent meg Komáromban. Koch Sándor A magyar ásványtan történeté-nek szerzője elismerően ír Zay ásványtanáról. A komáromi doktor nemcsak leírta az egyes ás* megfejtése: koporsó
