Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - MONOSZLÓY DEZSŐ: Ha valamit nagyon akarsz, az a halálra hasonlít
MONOSZLÓY DEZSŐ ...... . ..... Ha valamit nagyon akarsz, az a halálra hasonlít (Részlet egy készülő regényből) Csenge eltűnt, helyesebben Gábor nem tudta egy idő óta, hol tartózkodik. Azok a felvilágosítások amelyeket a gyér számú közös ismerőstől beszerezhetett, egyáltalán nem bizonyultak nyomra vezetőknek. Valaki azt állította, hogy elutazott. Dehát hová? Erről megoszlottak a vélemények. Gábornak eszébe jutott, hogy pár héttel ezelőtt, amikor a Gyöngytyúk étteremben együtt ebédeltek Csenge arról áradozott, milyen jó lenne, ha Amerikába mehetne, cselédnek, nörsznek, mindegy. A nyelvet csak helyben lehet megtanulni, magyarázta, angol tudás nélkül manapság elképzelhetetlen az érvényesülés. Gábort meglepte Csenge lelkesedése. Mennyi időre akarsz odamenni? — kérdezte. Legkevesebb egy évre. Azt akarod, egy évig ne találkozzunk? Dehogy akarom. Hétvégeken meglátogathatsz. Hogyan, gyalog vagy úszva? Összevesztek. Csengének úgy látszik, még nem nőtt be a feje lágya. Micsoda szerelem ez? Hogyan képes ekkora marhaságot kitalálni? Eddig egyetlen gödölyéje sem óhajtott tengeren túlra utazni nélküle. Csenge eltűnt, alighanem angolul tanul Amerikában Ha így van akkor Jó, ezzel biztatta magát. Ha így van, egész találkozásuk tévedés volt. Ki kell heverni, hogy Csenge nincs. Azonban nap nap után növekedett a hiánya, már olyan fizikai fájdalmat okozott neki, mint a szomjúság és éhség egyszerre. Talán jön majd egy levél amely valami vigasztalót tartalmaz. Elvégre ki láthat bele a másik lény szándékaiba, körülményeibe, jelentőségébe? Senki csak annyira, amennyire az megengedi Az első hetekben mindenféle álelfoglaltságot keresett magának azzal a felkiáltással hogy aki nem unatkozik, az meg támadhatatlan. De mindebből csak az egyedüllét keserűsége domborodott ki Egyre jobban szédült. A vérnyomás, magyarázta, semmi egyéb, csakis a vérnyomás. Akkor is volt, amikor Csengével meneteltek. Egy reggel aztán arra ébredt, hogy bokája körül kecskeszőr nőtt. Szerencsére csak ott. Így ezt a felületet a harisnya és a nadrág eltakarta. Még nem kényszerült szobafogságra. Időnként homlokát tapogatta, részint, mert fájt, részint már érezte, ahogy nőni kezd a szarva. Valódi kecskebak leszek, gondolta. Csak az a kérdés, kőszáll
