Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - DOKUMENTUM - Dr. KISS LÁSZLÓ: A Komáromi Tudós Társaság orvos tagjai
DOKUMENTUM Györgynek 1887-ben Péczeli meséit közreadó könyve adatai alapján említést tesz a Komáromi Tudós Társaságról is. A Társaságot a Péczeli köré csoportosult értelmiségiek, toliforgatók alkották. Szabály, paragrafus nem szabályozta a működést, az összetartozást — de mindennél jobb irányító, összekötő kapocs volt becsületes, törekvő szívük. Véleményünk szerint tulajdonképpen két, egymással csak laza kapcsolatban álló csoportosulás alkotta a Komáromi Tudós Társaságot. Létezett egy központi, a Mindenes Gyűjtemény szerkesztésébe is (talán) besegítő csapat, melyet a Komáromban, illetve a város közvetlen szomszédságában lakó irodalompártoló, tollforgató értelmiségiek alkottak. E központi mag létszámát Takáts mintegy negyven személyre becsüli. A lap heti kétszeri megjelenésének megfelelően hetente kétszer összegyűltek, s mint Takáts írja: ezeken az összejöveteleken nemcsak a Mindenes Gyűjteménnyel kapcsolatos intézkedéseket vitatták meg, hanem az egyes tagok által kiadandó munkákról is értekeztek, különösen biztatgatták egymást a toliforgatásra. E komáromi központi magon kívül kis megszorítással — a Komáromi Tudós Társaság vidéki tagjai közé sorolhatók mindazok, akik csupán írásaik révén kerültek kapcsolatba Péczelivel. Számuk nehezen becsülhető fel, hiszen sokan közülük — a kor szokásainak megfelelően — nevük aláírása nélkül publikálták írásaikat a Mindenes Gyűjtemény hasábjain. Mindkét csoportosulásnak voltak orvos tagjai is. Róluk sem Takáts, sem Hofbauer nem tesz említést. Egy napja- inkbeli tanulmány, Gáspár Tibornak a Honismeretben megjelent cikke is csak a komáromi orvos tagokat jelzi. Orvos elődeink emlékének adózunk tehát most, a mikor a Mindenes Gyűjteménnyel a Komáromi Tudós Társasággal kapcsolatban álló orvosokról értekezünk. Az illem úgy kívánja, hogy előbb a Komáromi Tudós Társaság "vidéki" doktor tagjait mutassuk be. A Mindenes Gyűjteményben publikáló (s identifikálható) orvos szerzők sorát a 18. század nagy egyénisége, a magyar orvostörténet-írás atyja, Weszprémi István (1723—1799) debreceni főorvos nyitotta meg. Az ekkor már 66 éves, pályája csúcsán álló s alig két éve, 1787-ben befejezett négykötetes latin nyelvű orvostörténetével az ország határain túl is ismert orvosdoktor már a Mindenes Gyűjtemény "első szakaszában" jeles írással mutatkozot be. írásának címe A Marha Tartókhoz egyben utal a témájára is. Péczeliék korában az állatorvoslás még szerves részét képezte a medicinának, így nem meglepő, hogy egy orvosdoktor állatgyógyászati témáról értekezett. Értekezéséből idézünk: "Dániában az Orvosok próbálták a dögleters nedvességet az egészségesekbe (értsd: az egészséges állatokba) bé-oltani, valamint (értsd: ugyanúgy mint) a himlő a gyermekekbe bé-oltatik, még pedig hasznos elő-menetellel". Weszpréminek a himlőoltás hasznát bizonygató írása jó évtizeddel előzte meg a Jenner által kidolgozott vak- cináció, azaz a tehénhimlővel való oltás elterjedését, s talán e közlemény is közrejátszott abban, hogy a komáromi orvosok az első magyar vakcinálók között szerepelnek majd a 19. század első évében. Weszpréminek még három írása jelent meg a Mindenes Gyűjteményben, mindhárom az 1789-es esztendőben. A II. Negyed 18. levelében egy német orvos, Hofman könyvét ismerteti. Az 1789-ben(!) megjelent könyv címét Weszprémi így magyarította: “Miképp lehetnek az Aszszonyok egészséges gyermekeknek jó kedvű édes
