Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - BOHÁR ANDRÁS: Árnyékkötők, avagy az elektrografikai alkotásmód esélyei Magyarországon
BOHÁR ANDRÁS kombinációi során saját vízióit és mitológiáját adja tudtunkra, ezzel is utalva korunk nyomasztó kérdéseire. Külön kell szólni néhány gondolat erejéig a számítógéppel készült elektro- grafikákról. Orgánumunk főként Scherrer József xerigamijaival — olyan mint az origami, csak xerox — , Klauss Basset jel típusú konstruált munkáival és Vera Molnár számítógépen készült rajzmodulációival jelezte az irány fontosságát és alakulását. Jelentékeny alkotói energiák testesülnek meg azokban a konceptuális kísérletekben, amelyek radikálisan rákérdeznek a képi világ alakulásának egyes fázisaira. Ez történhet a középpontosan szimmetrikus képmező felépítésének vagy a véletlen és tudatos elemek komplementer egységének kutatása kapcsán is. Erre jómagam tettem néhány kísérletet. Mindez apró, alig látható metafizikai szintű rezdülések képi intenzitásaként is megnyilatkozhat. Ezt kitűnően példázza Ke- lényi Béla munkássága, de az osztenzív poétika előtérbe helyezésekor is ez a különös szenzibilitás kerül előtérbe. Ezt tapasztalhatjuk Szombathy Bálint "elrontott telr- fotóinak" elektrografikai változataikor, Herendi Péter arcáról készült fénymásolataikor, a képi világ négyzetcentiméterekre való felbontása, és a mélyebb rétegek megjelenítése kapcsán. Zsubori Ervin Shakespeare szonettjeinek, Máté evangéliumának és az Appassionata kottalapjainak egymásra másolásával teremtett maradandó kulturális konceptet. Halbauer Ede kettős extrapolációival századunk felfoghatatlan félelmének vonásait jellemezte, de hasonlóan intenzív, különös rezdüléseket rögzítenek Lévay Jenő és Klára Nagy munkái is, mintegy utalva arra, hogy müyen lehetőségeket rejt az önmagára és a világra egyszerre mutató koncept. Fontos és dokumentatív igényű a fiatalon elhunyt Vadász György művészetét bemutató különszám, valamint a Cejar-nak (Christian Rigai) szentelt információs és teoretikus újdonságokat felölelő folyóiratszám. A hazai kezdeményezéseket és a külföldi produkciókat egyaránt közlő lap nemcsak mint kiadvány vállalt jelentős szerepet a műfaj terjesztésében, de akciókkal, bemutatókkal, kiállításokkal is észrevétette magát térségünkben. Igen ígéretes konceptuális megmozdulás volt a tavaly novemberben megrendezett Ember című kiállítás, ahol az elektrografikai művek mellett a multimediális törekvések is helyet kaptak. Hasonlóan úttörő kezdeményezést vitt végig Máté Gyula és a csoport, mikor 1991 szeptemberében Bonyhádon (Magyarországon először) megrendezte a faxon beküldött képek kiállítását, miáltal a kommunikáció új lehetőségeire hívta föl a figyelmet. A IV. és V. Érsekújváron rendezett alternatív művészeti fersztiválon való részvétel, a városi környezetbe elhelyezett szabadtéri spontán kiállítás jelezte a társadalmi környezetre való érzékenységet. De hasonló szociális felelősséget sejtetett ugyanezen a fesztiválon az Elő vonal akció megszervezése is, amelynek keretében az ott jelenlevők S.O.S üzeneteiket továbbíthatták a világ különböző tájaira. Mindezek tükrében a feladat valóban jelentős, mert azon áll vagy bukik minden, hogy az ember mennyire képes saját műalkotásává változtatni a világot, s
