Irodalmi Szemle, 1993
1993/6 - Z. NÉMETH ISTVÁN: Koldul a Hold
Z. NÉMETH ISTVÁN Koldul a Hold Most is, a robbanás előtt, micsoda szándékos véletlenek porát szórták a szemembe, micsoda keserű szemcsék marják tüdőm! Lopott lélegzetek emlékéből élek, s most jönnek megsúgni, hogy vége a vagány biolétnek, valaki dörömböl homlokomon, valaki nézi a szemhéjam alatti csendet, s irigy, még arra a néhány percre is. Nézem az eget, a Hold kéreget, összegyűjti a tekinteteket, s átlebeg a világok közti sötét folyosón, példamutatóként. Nappalodik lassan, csupa sejtés, báj a tájon lovagló boszorkány, kicsit kéjesen ül seprűjén, szeméremdombja tajtékzik, szinte már kacag, mikor az első villám megérinti. Valaki int, ráfelel a távolban egy gúnykacaj, temetnek megint, szülnek, és már nem tudják, miért. Egy percük van még.
/
