Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - LIBRESSZÓ
Libresszónk vendégei — E. Fehér Pál publicista, Fonod Zoltán egyetemi oktató és Kiss László orvos — a következő könyvekről mondják el véleményüket: Jaroslav Putík: Odysea po Česku (Odüsszea cseh módon, Prostor, Praha 1992), Balázs F. Attila: Maszkok (Madách, 1992), Juraj Cí- ger—Jozef Pogády: Duševné zdravie v tisícročí Slovenska (Asklepios, 1991) E.Fehér Pál: Milyen lehet az Odysea po Česku? No persze, a cseheknek tengerük csak Shakespeare-nél van, mint köztudmá- sú, s ugyancsak ismert, hogy Odüsszeusz sorsa ugyancsak kötődik a tengerekhez meg a két fenyegető tengeri veszedelemhez, Szküllához és Kharübdiszhoz. Szkül- lák és Kharübdiszok akadtak másutt is, nem csupán cseh földön, ahol Jaroslav Putík 1971-ben (48 éves korában) ilyen címmel naplót kezdett írni, s folytatta feljegyzéseit egészen 1989-ig. Pufikról tudnivaló, hogy 1940-től az illegális kommunista mozgalomban dolgozott, 1942-ben a Gestapo letartóztatta, és Dachauban szabadult. Aztán újságíró lett, bejárta a fél világot, a hatvanas évektől a reformok elkötelezett híve. Fekete vasárnap című regénye megjelent magyarul is. 1968 után természetesen kizárták mindenhonnan, betiltották, éppen csak le nem csukták. A cseh Odüsszeusz meghatározása Putíknál roppant egyszerű: "A Švejk végeredményben egy olyan minden hájjal megkent Odüsszeusz cseh kiadásban." Tehát Odüsszeusz-Svejk-Putík megpróbál lavírozni a megpróbáltatások tengerén húsz kemény esztendeig. Erről szól a napló. Mit csinálnak az írószövetség korlátolt vagy korrumpált vezetői, miként jelent meg egy fogadáson Havel — éppen szabadlábon — frakkban, ami némi kényelmetlenséget okozott, mert ennyire elegáns csupán ő volt, hogyan packáznak a különböző kiadók különböző rangú szerkesztői, komisszárjai kézirataival, barátai műveivel, igazat ad Zdenék Mlynarnak, hogy a prágai tavasz volt a kommunizmus utolsó esélye... Ilyen jelentős és jelentéktelen dolgok történnek Pufikkal, azazhogy a fontos mégsem a történések sorozata, hanem az az életmód, életszemlélet, ahogy megkísérlik átvészelni az előre be nem látható időtávolságot. S hogy mily gondosan figyelik: mi történik a Szovjetunióban, mi lesz Lengyelországban, merre fejlődnek az ügyek a hajdani, de akkor még nagyon is létező NDK-ban, s persze, Magyarországon. Egyszer azért hatódik meg Putík, mert róla, a betiltott íróról Dobossy László a Nagyvilág hasábjain ír, máskor négy napra Budapestre látogat, s elámul a husáki Csehszlovákia meg a kádári Magyarország közötti különbségen. Mint mindenki. Azt írja: a magyarok beszédét senki meg nem érti, ők meg csak azt értik meg, akit akarnak. Nem nagyon tudnám meghatározni, hogy Jaroslav Putík milyen helyet foglal el a mai cseh irodalomban: lehet, hogy előkelő a helyezés, az is lehet, hogy a hátsóbb sorokba szól. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy ez a naplója (Ludvík Vaculík Cseh álmoskönyvével együtt) a legfontosabb cseh és közép-európai dokumentumok közé tartozik. Valamikor, még a húszas években Ilja Ehrenburg azt mondta: az események sodrása túlságosan gyors volt, a regények ideje tehát késik, ezért a kor irodalma — a jegyzőkönyvek irodalma. Vaculíkot és Putíkot libresszó
