Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - VITA - TURCZEL LAJOS: Régi és új türelmetlenségek, elfogultságok
Régi és új türelmetlenségek, elfogultságok maradandó értékű s pozitív történelmi hatású rétegét nem szabad elkótyavetyélni. Ezeknek eddigi legjobb szellemi teljesítményeink között van a helyük. Ami pedig a kisebbségi messianizmust illeti, szabadjon megjegyeznem, hogy azt 1966—67-ben a Két kor mezsgyéjén című könyvemet írva oldalakon keresztül taglaltam, s a provincializmust elősegítő, azzal gyakran összeolvadó "szabálytalan helyzet- és életérzésnek" neveztem. De: arra is rámutattam, hogy a messianizmus a diszkriminált kisebbségi közösségekben, társadalmi rétegekben törvényszerűen az emberi természetből fakadóan előálló magatartás s megfelelő művészi és szellemi-erkölcsi diszpozíciók esetén nagy hatású pozitív erőként érvényesülhet, s ezért nem lehet értéktelen jelenségként elvetni. A lírikusként már elismert szerző Hizsnyai 1991 közepétől kritikusként, irodalmi publicistaként is kipróbálta a tollát. Most tárgyalt publikációjával együtt az Irodalmi Szemlében közel tucatnyi élesen polemikus írása, pamfletje jelent meg, s ezek fő tárgya kezdetben nem Fábry, hanem a mostani irodalmi életünk volt. Az 1989-es fordulatot követően irodalmi berkeinkben olyan félig eszmeiművészeti és félig generációs viszály keletkezett, amely teljesen még máig sem ült el, elmérgesedő folyóirati vitákat eredményez, s a nemzetiségi szekcióból önállóvá lett szövetségünk folyamatos normális működését is veszélyezteti. Az elhúzódó vita politikai és irodalmi irányzati vonatkozású részét ki lehetett volna küszöbölni azzal, hogy a szövetség szigorúan érdekvédelmi szervezetté nyilvánítja magát. Ehelyett a vezetőség nevetségesen nagyképű "terveket" dolgozott ki a pluralizmus biztosítására. Persze a viszály fő forrása a fiatalok és öregek közti pozícióharc, főleg a vezetőségben (választmányban) és az Irodalmi Szemle szerkesztésében való részesedés volt. A fiataloknak korábban ígért önálló lap nem valósult meg , s ezért az Irodalmi Szemle megszerzésére törekedtek, s azt fő mentoruknak: Grendel Lajosnak 1991 májusában történt főszerkesztővé válásával el is érték. A választmányban — ahol továbbra is kisebbségben voltak — a csatározás nem szűnt meg, s addig folyt, amíg a Grendel vezetette ifjúsági frakció 1992 júniusában a Kalligrammal új folyóirathoz jutott, s az Irodalmi Szemle főszerkesztőjévé egy fölöttébb viharos közgyűlésen Tőzsért választották meg. Hizsnyai a Kalligram megvalósulását az irodalmi harcokban betöltött saját szerepe kiemelésével nagy diadalnak jelentette be, s valóban az is volt: "Mivel írásaim nagy mértékben hozzájárultak az írótársadalom jelenlegi erős polarizáltságához és a Grendel Lajos nevével fémjelzett Irodalmi Szemle ellenségeinek valószínűsíthető csata- vesztéséhez, kötelességemnek tartom az ellentáborral elsőként tudatni, hogy megsüthetik a szavazataikat. A Kalligram Kiadó gondozásában rövid időn belül új független irodalmi havilap indul." (A halhatatlanság angyala, ISz., 1992, 3.). Hizsnyai az említett irodalmi csatározásokban kezdettől intenzíven részt vett, de egy ideig csak a kulisszák mögött, a választmány tagjaként. Első látványos vitaszereplése az Irodalmi Szemle 1991. évi 5. számában közölt Vízilótetem avagy a szénfekete tarkó című pamflet volt, amely nagyon elszórtan kritikusi oroszlán- körmöket is mutatott, de egészében szörnyű zavarosság, összevisszaság, víziló-nehézkesség és az elefánt a porcelánboltban-szerű helyzet volt rá jellemző. A szerző olyan témákba kapdosott itt bele — például az immár százévesnek is tekinthető szerencsétlen népi-urbánus vita szövevényes és irodalmi anyagával már kötetekre rúgó problematikájába — amelyekről nagyon csekély, itt-ott hallott
