Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadon választott gyakorlatok szökéshez
dóteknőre. Pedig csak miután magához tért, nevezett bozgomak... Láthatod, olyan őszinte vagyok ma hozzád, hogy ez már túlzás. JUANITA Mi jogosít föl téged, hogy úgy bánj az emberekkel, mint valami bábfigurákkal? Velem is!... Ha nem volnál ilyen fellengzős, ilyen hazug, könnyen kiderülne rólad, hogy egészen közönséges fickó vagy. KAZIMIR Ezt is tőle hallottad?! JUANITA Tegyük fel. Egyik jövevény mondta a másikról. KAZIMIR Tisztán irigyli a helyemet. JUANITA Hátha megkívánt?! KAZIMIR És kikezdett veled! Fordítva még elhinném; ám az általa képviselt aszkézis kész lenne akár szerzetescsuhában bizonygatni a maga bűn- telenségét. JUANITA A maga erkölcsét. Mely megveti a gyávákat, a megalkuvókat, akik mindenre képesek, csakhogy megsüthessék saját pecsenyéjüket. (Vészjóslóan súlyos léptek. Kiáltva.) Ne közeledj! (Dulakodás zaja.) KAZIMIR Megrúgtál... JUANITA Eressz el, ha nem akarod, hogy mások is meghallják. KAZIMIR (hirtelen lehiggadva) Csak próba volt. Kész. JUANITA Mi az, hogy kész?... Hagyd a szennyest. Mit akarsz azzal a bőrönddel? KAZIMIR (anélkül, hogy félbehagyná a készülődést) Végiggondoltam az egészet — azonkívül, amit már eljátszottunk együtt vagy külön-külön. Számíts hozzá még egy-két évtizedet, s máris megjelenik előtted a lelkierőgyűjtés éjszakáin a két áldozat, ráncosán, a kiábrándulástól elkékül- ten, mint valami fagyasztott szárnyasok. A tyúk mellehúsa habfürdőben puhul, a kakas összezsugorodott sarkantyújáról mint sztearin csöpög az utolsó erőlködés balzsama. Megereszkedett, rágós püspökfalatjukon holdfény ring, azaz rángatózik... Remélem, így képzeled el a happyendet?! JUANITA (szipogva; hangja óvatos, szelíd) Tudom, hogy rám untál. De mielőtt elhamarkodnád a dolgot, meséld el nekem részletesen azt a szörnyű napot. Meglátod, hogy megkönnyebbülsz. KAZIMIR (ironikusan) Úgy, mint egy pszichoanalitikusnál? JUANITA Úgy, mint egy nőnél, akinél — bárhogy is vesszük — mindig sikered volt. A nők, függetlenül attól, hogy milyenek, a lelkűk mélyén elismerik és dédelgetik a sikert. Az erőfölényt. KAZIMIR Szeretnél úgy kezelni, mint egy beteget. Vagy akár egy gyermeket. (Lépések Jol-alá.) Mit akarsz még?! JUANITA (türelmesen) Játsszuk el együtt. KAZIMIR A halotti tort?!... Azt gondolod, olyan könnyű. JUANITA Várj, hozok egy kis pezsgőt. Addig fogj hozzá. (Kimegy.) KAZIMIR Most azt képzeled... Azt képzeli, hogy magyarázkodni fogok előtte. JUANITA (hangja a másik szobából) Hangosabban egy kicsit. KAZIMIR (halkan) Egy frászt... Egyedül tán könnyebben menne. De ezek a bécsi szieszták! Fárasztó és erőltetett minden. Mintha még mindig Schön- brunnból diktálnák az ízlést. (Léptek; pohárcsilingelés.) Ilyen józanon
