Irodalmi Szemle, 1993

1993/4 - LIBRESSZÓ

zetiségi viszályok kegyetlensége: "Öleljétek át egymást, milliók! Öleljétek meg egymást, sírásók és pöi egödrösök, órások és szabiik, kéményseprők és lakodalmi muzsikusok. Öleljétek ál egymást, tímárok és orvosok, lemplomszolgák és meneküllek! Öleljétek át egymást, litvánok és zsidók, oroszok és németek, kikeresr.telkeilet- lek és mohamedánok! Öleljétek ál egymást, élők és holtuk!" Grigorij Kanovics Vilniusban él, hatvannégy esztendős. Amikor beszámol mindarról, amil átélt — és mily megható egyszerűséggel, költői prózában teszi ezt

— valamit rajiunk is segít. Mindenkin. I li- szen ha jé)l meggondoljuk Vilnius nines is olyan messze Pozsonytól.

Ötvös Gyöngyi: C'.yöry Attila novelláit mindeddig csupán folyóiratokból, újságok- ból ismertem, ezért kíváncsian vettem a kezembe most megjelent első könyvét, a Vércsitpolás című novelláskötetet. A punk- mozgalmat a fiatalokkal szokták összefüggésbe hozni, kíváncsi voltam, mennyire hat majd ram Győry Attila punkjainak a "fiatalsága".

A kötet jól indul. Olyan novellák kerültek az. elejére, amelyek kellőképpen megdöbbenthetik a fiatal olvasót is. A későbbiek során azonban már csak a nyughatatlan kíváncsiságom hajtott: vajon tud-e C íyőry Attila másról is írni, mint az ún. szabad életről, a csavargásról, a jelennek élésről? Mert az általa megrajzolt életforma mozgalmas ugyan, s meglehetősen érdekesnek is tűnik, de ha a felszíne alá nézünk, ott csak magány, üresség, semmittevés és fölöslegességérzés va n.

Igaz, újabban a laikustól, az átlagolvasótól is azt várják a szerzők, hogy ne az. "eszmei mondanivalót", hanem az anyagformálás mikéntjét értékelje, dehát Győry esetében arról sem igen tudok sok jót mondani. A világosság, a tömörség ugyan a javára írhaté), s hatásos a szerkesztési módja is: mindig tudja, mikor és hol van szükség feszültségre, hol kell az időzített bombának robbannia, de ha valóban a formáról kellene nyilatkoznom, akkor azért halkan megkérdezném, hogy ez a formai áttekinthetőség vajon mennyiben haladja meg a hagyományos realizmus "egyszerűség" normáját?

Bizony, Győry Attila "formájából" maradandó hatást rám csak az a "melanyelv" gyakorolt, amelyet a szerző a punkok szlengjéből kovácsolt magának, s amelyet

— meg kell hagyni — magas szinten beszél. De idővel azt is meg lehet unni.

Mint ahogy kicsit az egész könyvet is untam. Mert újat vártam tőle, fiatalosságot, s valami öreges "láttam már ilyet" érzés maradt bennem az elolvasása után. S távolról sem az erénycsősz beszél belőlem. Csak egyszerűen többet vártam. Több életet, több mozgalmasságot, érdekesebb életsz.i- tuációkat, különcségeket, vadócságot, paffhelyzeteket.

Ügy érzem, Győry Attila az élet abnor- málisságát akarta bemutatni, de csak a punkos világ ürességét, unalmasságát és saját fanatikus elképzeléseit demonstrálta. Lehet, hogy könyve alapgondolata az "Ú- ton lenni boldogság, megérkezni halál"?

1 la igen, akkor az ötlet jó, de talán — máshová és más járművel kellett volna utaznia.