Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - SZIMPÓZIUM - Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében
Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében Hajtman legutolsó Szemlében közölt prózája, a Szcmbeköpősdi című írás inkább költői látomás. A vitaiizmus magasiskolája. Talán nincs még egy fiatal szerzőnk, akit annyira beskatulyáztak, pontosabban "megcímkéztek" volna, mint Győry Attilát. Győryt a punk szubkultúra tolmácsolójaként, művészi ábrázolójaként emlegetik, ami igaz, csakhogy néhányan (még jeles alkotótársai is) először a punkot(?) látják személyében s nem az írót, írásait értékelve pedig főként témaválasztásának újszerűségét hangsúlyozzák. Győry írásainak igazi értéke az önvállalás, az életigenlés s a boldogságkeresés, az úton levés izgalmának érzékletes, sajátos filozófiájú rajza. Egyedi látásmód főként az olyan novellákat jellemzi, mint a Lázadás, a Vércsapolás vagy a Nőnap. A Lázadás "kicsit dilis" punk ja azt bizonyítja, hogy a Győry Attila-hős önvállalási ösztönénél csak boldogság- és szabadságkereső vágya erősebb, s még nihilista megnyilvánulásai is ebben a talajban györereznek. Győrynek gyakran okoz problémát a "vulgárisabb" elemek, összetevők megfelelő, céltudatos felhasználása. írásaiban ezek sokszor öncélúak, másrészt a pol- gárpukkasztás ma már idejét múlt, felesleges kapálózás, hiszen — ahogy mondani szokták — a polgárok rég megpukkadtak. A Nőnap című írásában viszont fontos szerep hárul a vulgáris—naturalista elemekre, hiszen ezek is a tulajdonképpeni célt, az ünnepi eufória lerombolását segítik elő. A főszereplő imádja önmagát, saját törvényei szerint kíván élni és sajátos életfilozófiája szerint gondolkodni. Elsődleges célja: élvezni az életet. Kalandja a részeg nővel nem hozza meg a várt sikert, az "örökké útonlevés érzése egy percre sem válhat megérkezéssé", ám hősünket ez nem zavarja különösképpen. Az olyan mértékű vitaiizmus mellett, amely neki adatott, ez nem is csoda. Győry legsikerültebb novellái közé sorolandó Az elfuserált buli című. Meggyőződésem, hogy itt jelentkeznek együttesen és teljes pompájukban a Győry At- tila-próza legértékesebb vonásai: a vitaiizmus, az alkotó, pezsgő fantázia, a nagy mesterségbeli tudással összehangolt misztikus, naturalista és filozofikus-medi- tatív elemek, a lélektani alaposság. Az öngyilkosságra készülő dark meditációja életre hívja a belső tanácsadót, a bátorító pókembert. Ez az alfa-állapotbeli köz- tesség kitűnő táptalaja a belső kommunikációnak, s ideális ütközőtere az értelem és érzelem harcának. A pókemberrel kialakított, inkább bizalmas, mint bizalmaskodó viszony azonban végzetes szintre jut: az Én egyik részének (a pókembernek) az akarata legyűri a másik Én-rész gondolatait: az öngyilkosság bekövetkezik. (Az már más kérdés, hogy nem sikerül.) Győry Attila írásaiból elemi erő sugárzik, látásmódja sajátos, tehetsége sokrétű és dinamikusan fejlődő, írósága immár egyértelmű, és ez az, ami számunkra sokkal fontosabb, mint állandóan hangoztatott punksága. "Aki tud, az nem beszél" (Lao-Ce). Mórocz Mária kétségkívül a legérettebb és legintellektuálisabb prózaírónk. Már legelső próbálkozásai is kiforrott stílusról és egyéniségről árulkodtak. Egésszé formáló képessége sosem hagyja cserben, s nagyjából ugyanez mondható el lényeglátásáról is. Az elemzésre erősen hajlamos és azt lélektani-filozófiai-metafizikai pontos
