Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - SZOMBATHY BÁLINT: Szvet operatőr
Szvet operatőr szeveszett Illés Lajossal, mert hogy neki — talán a feje méretéből kifolyólag — légszomja volt, így a buszban folyton kinyitotta a busz ablakát, mondván hogy "otkrity!",.Illés Lajos pedig mindig azt válaszolta, hogy "zakrity!", és ezen jól összevitatkoztak, Szocsiban volt egy Fender-Bészmen hangfal, amit ma már nem gyártanak, ebbe két óriási hangszóró volt beépítve, kitalálták, hogy mindkettőt eladják, el is adták, éjszaka Bontovics Kati szerzett három Lenin televíziót, s a zenekar többi tagja is hozott vagy hármat-négyet, így összesen vagy tizenöthúszat pakoltunk bele a hangfalba, össze is szereltem hajnali kettőre, ami miatt kihagytam egy szerelmi kalandot, a zenekarvezető éppen három koncertnek a gázsiját vette fel, Illés Lajos gázsija száz rubel volt egy koncert után, az enyém harmincöt, a nagyfejű Varga Andrásé pedig száznyolcvan, a többieké amolyan ötven-hatvan, ezt a tetemes mennyiségű pénzt Illés Lajos a szállodai szobában osztotta szét, körben ültünk, mint valami rulettasztalnál, voltunk tízegynéhá- nyan, abban az időben Moszkvában és az egész Szovjetunióban is egy kezdő mérnök fizetése vagy százhúsz rubel volt, na most itt annyi pénz állt az asztalon, hogy gyanúsnak tűnhetett annak, aki váratlanul lépett be az ajtón, kint cigarettáztam az erkélyen,a mikor látom, jön a rendőrségi autó hangtalanul, miközben Lajos, mint egy krupié, osztja a dohányt, bemegyek és mondom, gyerekek, itt van a jard, azt hitték, viccelek, de nem vicceltem, mert tényleg ott volt, tetyek- vetyek, ettyer tyak kopogtatnak a szobám ajtaján, volt a nagy pénzosztás, közepette megjelenik két civil rendőr, és rosszallva nézik az eléjük táruló látványt, a tetemes mennyiségű pénzt, nem nagyon értették a dolgot, de mi megmagyaráztuk, hogy ez a háromnapi bevétel, így ezzel nem is törődtek, de kiderült, hogy abban a parkban, ahol koncerteztünk, azok az egyének, akik megvették a hangszórókat még az éjszaka leple alatt át is cipelték a parkon, nyilvánvaló, hogy voltak beépített téglák, és azok lefülelték, hogy viszik a motyót, jogosan hihették akár azt is, hogy ellopták az együttes felszerelését, Illés Lajost meg a nagyfejűt másnap hajnalban behívták a kerületi kapitányságra, de valahogy tisztázták a dolgot, nem lett belőle botrány, csak annyi történt, hogy a helybeliektől — tulajdonképpeni vevőinktől — elkobozták a vásárolt cuccot, Moszkvában háromszor-négyszer jártunk a Hotel Rossziában, ott van a Vörös tér mellett, érdekes, hogy a Vörös tér korántsem akkora, mint amekkorának annak idején az általános iskolában mutogatott képek alapján tűnt, viszont a Kremlnek a tetején a legnagyobb szélcsendben is lobogott a zászló, valószínű, hogy egy nagy méretű hajszárító fújt, nem néztem utána, de az biztos, hogy benyálaztam az ujjam és megnéztem, hogy honnan fúj a szél, és sehonnan sem fújt, de a zászló úgy lobogott, ahogy kell, Jaltában voltunk egy koncerten, teljesen elfáradtunk, sőt még a felszerelést is nekünk kellett összepakolni, a zenészek hazamentek, s ránk, technikusokra maradt a munka, és hát iszonyatosan megszomjaztunk, tele volt a zsebünk kopejkákkal, rubelekkel, végül találtunk néhány szódavíz-automatát is, bedobtuk a pénzt, de "voda" nem nagyon "i- gyot", jó magyar szokás szerint rendesen oldalba vágtuk a gépet, mint ahogy idehaza a telefonokat szokás, hogy visszajöjjön a pénz, de a pénz csak nem jött vissza, a szóda sem jött, viszont jött két helyi önkéntes, azonnal ott termettek és mondták, hogy adjuk oda az útlevelünket, kiderült, hogy mi vagyunk a magyarországi művésztársaság, s utána az is kiderült, hogy nincs útlevelünk, mert
