Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - PERÚJÍTÁS - SZÁSZI ZOLTÁN: Hűtlenek
SZASZI ZOLTÁN Hűtlenek (Grendcl Lajos első novclláskötetéről '‘hűtlenül" tizennégy év után) Tizennégy évig hűtlen voltam ehhez a tizenegy novellát tartalmazó könyvhöz. Kamaszkorom végén olvastam először, s most jó tizennégy év távlatából az újraolvasás, az újrafelfedezés örömét akarom megosztani olvasóimmal. A kötet legfontosabb érdemének azt érzem, hogy minden története mélységesen és fájón emberi. De lenyűgöz bennhe a realisztikus és szürrealisztikus elemek mesteri elegyítése is. A novellák frissessége, fényük, nüanszaik, párbeszédeik, történetük nem avult el máig sem. Mindegyiknek akár hőse vagy legalábbis hőseinek ismerőse lehetnék. A titok nyitja: mindannyiunknak vannak hasonló élményeink. A Tantörténet kamaszodó hősei például a másság, a beilleszkedés, a szellemi és fizikai nyomor, a hovatartozás hiánya, az esélyegyenlőtlenség, az öntudatlan lázadás problémájával küzdenek, ahogy küzdöttünk mi is a 70-es években, akkor, amikor ezek a novellák üódtak. Grendel ezeket a problémákat, a "konszolidáció" bírálatát nagyon pontos helyzetrajzokba rejti. Kemény rendszerbírálat a Tizennyolc nap című novella is, pontosan fogalmazza meg az embertelen rendszer egyéniségellenes manővereit. Grendel alagutat ás az időben. (Hasonló mondat le is úódik a novellában.) Fénysebességgel ássa ezeket az alagutakat, hogy a relativitáselmélet szerint szabadon röpködhessen a múltban, jelenben, jövőben egyaránt. S alagútjában mi is közlekedhetünk, oda s vissza, közben saját jelen, múlt s jövő időnket is áttekintve. Pontos korkép a 70-es évekből az Egy este Amerikában című novella is. Pontos, hiteles rajz egy önmagát kereső kishivatalnokról, aki a tér, a város, a család hiányát soha fel nem dolgozva próbál valahogyan tengeni-lengeni adott lehetőségei között. A "harag napja" (Grendel későbbi regényeit előrevetítve) azonban őt is könyörtelenül utoléri, behatárolja pályáját, cselekedeteit, gondolatait, még a hallucinációit is. Halott anyja, a csúfolódó kisfiú, a haldokló város, a tüzek a házak udvarán olyan képzettársítások, melyekkel a szerző az emberi identitás- tudat módszeres kiirtását bírálja a 70-es években. 1979-ben csak ilyen áttételesen lehetett a "létező szocializmust" elítélni. S végül hadd emeljem ki még a kötetből a Valami történni fog című kis remeket, amely belső értékein túl azért is fontos, mert (akárcsak részleteiben a Szép história) a későbbi Grendel-regények (az Éleslövészet, a Galeri és az Áttételek) előtanulmánya is lehetne.
