Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - KONTEXTUS - LANSTYÁK ISTVÁN: Nyelvművelésünk vétségei és kétségei
KONTEXTUS Mi az oka annak, hogy nyelvművelésünk oly kevéssé volt tekintettel a beszélők kétnyelvűségére? Az egyik tényező az, amely az "egy magyar nyelv" alapelvének hangsúlyozását is indokolja: nyelvművelőink úgy érezték: kisebbségünknek nem érdeke, hogy kiemeljék az anyaországiaktól való eltéréseket, mert ez is azoknak a malmára hajtaná a vizet, akik sanda politikai szándékból a szlovákiai magyar nemzetrésznek az anyaországtól való minél nagyobb mértékű elválasztására törekednek. E nyelven kívüli — nagyon is érthető — okon kívül ezt a magatartást az anyaországi és külföldi nyelvtudományban egyaránt uralkodó "egynyelvűségi szemlélet" is erősítette. Ennek lényege, hogy a kutatók kimondva-kimondatlanul az egynyelvű nyelvfejlődést tartják normálisnak, a kétnyelvűt pedig inkább "elhajlásnak" (Romaine 1989:1). Pedig tisztán "egynyelvű nyelvfejlődés"-ről legföljebb ha kivételesen beszélhetünk, hiszen alig van olyan nyelv, amelynek történetébe ne szóltak volna bele más nyelvek, mégpedig épp beszélői egy részének kétnyelvűsége folytán. Fent említett kiváló nyelvészünk, Arany A. László már több mint egy fél évszázada szembefordult a nyelvi jelenségeknek ezzel a megközelítésmódjával, s a kétnyelvűségben fölismerte az általános nyelvfejlődés mozgatórugóinak egyikét (1939—40): "A kétnyelvűséget gyakran olyan különleges nyelvi problémának tekintik, amely nem kapcsolható közvetlenül az általános nyelvi fejlődés szokásos vonalához. Ezzel hallgatólagosan (vagy többé-kevésbé kimondva is) különbséget tesznek a nyelvfejlődésnek ún. normális és kétnyelvű problematikája között, ez utóbbit hatását tekintve mellékesnek, a fejlődést csak jelentéktelenül bcfolyásolónak tartva. Az ilyen állásponttal szemben le kell szögezni, hogy a kétnyelvűség azok közé a jelenségek közé tartozik, amelyek a nyelvfejlődés mozgatórugói." (Vö. még Fishman 1968:27; Gal 1979:4). Kár, hogy Arany gondolatai (részben politikai okokból is) nem épülhettek be a szlovákiai magyar nyelvészeti gondolkodásba. 5. A monolitikus nyelvszemlélet része volt a társadalmi rétegződés iránti érzéketlenség is, a társadalmi nyelvváltozatok létének és létjogosultságának nem elégséges hangsúlyozása. Ez szintén nem szlovákiai magyar sajátság, hanem — mint annyi más — import. Nézzük meg, mit ír az amerikai Joshua A. Fishman (1968:29—30) a kétnyelvűség-kutatás korábbi szakaszáról! (A kétnyelvűséggel szembeni elfogultságuk) "eredményeképpen a kutatók nagyon gyakran elmulasztották, hogy megismerkedjenek azokkal a közösségekkel és beszélőkkel, akiktől adataikat nyerték. Nem vették észre, hogy a beszélőknek csak bizonyos alcsoportjaiban nyilvánult meg nagyfokú "interferencia" minden körülmények között, más alcsoportokra más jellegű és mértékű interferencia volt jellemző különféle körülmények között, további alcsoportoknál pedig egyáltalán semmilyen nem volt észlelhető. [...] Mivel a nyelvészek nem vették figyelembe, hogy a beszélők egyes alcsoportjainak verbális repertoárjai beszédhelyzet és funkció szempontjából strukturált egységek, a hangtani, nyelvtani, lexikális és szemantikai "interferencia" példáinak munkáikban közzétett listái szociolingvisztikai szempontból teljesen értéktelenek és félrevezetők. Azt a teljesen hibás látszatot keltik, mintha a vizsgált kétnyelvű beszédközösségek legtöbb, ha nem
