Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - SALMAN RUSHDIE: A Próféta hajszála
SALMAN RUSHDIE Azon a délután Hasim két felbérelt fogdmeggel elhagyta a házat, hogy a két fizetésképtelen klienstől behajtsa az adósságot. Atta rögtön az apja dolgozószobájába ment. Mivel ő volt a fiú és az örökös, saját kulcsa volt a pénzkölcsönző széfjéhez, ezt most kihasználta és kiemelve a kis üvegcsét a rejtekhelyéről, becsúsztatta a nadrágzsebébe, és bezárta a széf ajtaját. Most már elárulta Humának a titkot arról, mit talált az apjuk a Dal-tóban, és így kiáltott: "Lehet, hogy őrült vagyok, lehet, hogy a szörnyűségektől, amelyek körülöttünk történnek, megbolondultam, de meg vagyok győződve róla, hogy nem lesz béke e házbari, amíg ez a hajszál nem kerül el innen." Huma nyomban egyetértett, hogy a hajszálat vissza kell adni a papoknak, és Atta el is indult egy bérelt sikarában a Hazratbal-mecsethez. Amikor azonban a csónak partra tette, a megszentségteierútett ereklyetartó körül kavargó, őrjöngő tömegben rájött, hogy az ereklye már nincs nála. A fiola helyett egy lyukat talált a zsebében, amit az anyja, aki rendszerint nagyon figyelmes volt a háztartás dolgaiban, biztosan az események nyomása alatt nem vett észre... Attában az eredeti bosszúság hullámát gyorsan fölváltotta egy mély megkönnyebbülés érzése. "Tegyük fel — próbálta elképzelni —, hogy már bejelentettem volna a mullahoknak, hogy a hajszál nálam van! Most már egyáltalán nem hittek volna nekem, és ez a tömeg meglincselt volna! Mindenesetre az ereklye eltűnt, és ezzel nagy teher esett le rólam." Az ifjú napok óta nem érezte magát ilyen elégedettnek, és boldogan hazatért. Húgát összeverve és zokogva találta a hallban; az emeleti hálószobájában anyja jajveszékelt, mint egy friss özvegy A fiú kérte Humát, mondja el, mi történt, és amikor a húga elmesélte, hogy apjuk, visszatérve brutális üzleti útjáról, megint ezüst csillámlását vette észre a csónak és a kikötőpart között, ismét kihalászta az elveszett ereklyét, majd mindent fölülmúló tombolásba kezdett, kiverte Hu- mából az igazat. Atta kezébe temette arcát és elzokogta, hogy véleménye szerint ez a hajszál üldözi őket. Most Humán volt a sor, hogy nehézségeikből új kivezető utat gondoljon ki. A lány karja feketéllett és kéklett, és a homlokán nagy foltok terjengtek, de megölelte bátyját és a fülébe suttogta eltökélt szándékát, hogy a hajszáltól pedig minden áron meg fognak szabadulni; ezt az utolsó két szót néhányszor megismételte. "A hajszálat el kell lopatni — jelentette ki —, ellopták a mecsetből, el kell lopni ebből a házból is. De a betörésnek igazi betörésnek kell lennie, igazi tolvajjal kell véghezvitetni, nem nekünk kell megtennünk, akik a hajszál áldozatai vagyunk; olyan tolvaj kell, aki annyira elszánt, hogy nem fél sem az el- fogatástól, sem az átoktól. Természetesen — tette hozzá, a lopást tízszeresen nehezebb lesz kivitelezni most, hogy apjuk tudva, hogy egyszer már megkísérelték az ereklye ellopását, biztosiul vigyázni fog." — Tudja vállalni? — ezzel a kérdéssel fejezte be Huma elbeszélését a gyertyával és a vüiarlámpával megvilágított szobában. Mivel tudja bizonyítani, hogy nem fél a feladattól? A bűnöző köpött egyet és méltatlankodva kijelentette, hogy nem szokott ajánlatokat tenni, mint valami szakács vagy kertész, de őt nem lehet olyan könnyen megijesztem, főképp nem gyermekeket riogató dzsinnekkel. A lánynak meg kellett elégednie ezzel a kérkedéssel és nekilátott a tervezett betörés részletezésének.
