Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - SALMAN RUSHDIE: A Próféta hajszála
A Próféta hajszála Az 19..-ik év elején, amikor is Srínagart oly ádáz tél kerítette hatalmába, hogy a hidegtől az emberek csontjai üvegként ropogtak, a város legnyomorultabb és legrosszabb hírű negyedében az állandóan dőlni akaró fa- és hullámlemez házak között egy ismeretlen fiatalember jelent meg. Fagytól kipirult bőrét dérként lepte be a gazdagság összetéveszthetetlen ragyogása, és halk, komoly hangon afelől kérdezősködött, hová forduljon egy megbízhatóan hivatásos tolvaj szolgálataiért. A fiatalembert — akit egyébként Attának hívták — a környék csavargói egyre sötétebb és eldugottabb sikátorokba irányították, míg csak egy leölt csirkék vérétől nyirkos udvaron meg nem támadta őt két férfi, kiknek arcát nem látta, elrabolták tőle azt a tetemes bankjegyköteget, melyet e magányos kiruccanásra meggondolatlanul magával hozott, és hajszál híján halálra verték. Leszállt az éj. Az ifjú testét ismeretlen kezek egy tó szélére cipelték, ahonnan egy sikara csónak átszállította a vizen, majd sebzetten és vérzőn a Sahmar kertekhez vezető kanális elhagyott partjára tették. A következő reggel a hajnali szürkületben egy virágárus evezett át a vizen, melyet az éjszaka hidege opálos vadméz sűrűségűvé tett. Amikor a virágárus a fekvő testet megpillantotta, az mozgolódni és nyöszörögni kezdett. A fiatal Atta halálosan sápadt bőrén ugyan még mindig látszott a gazdagság ragyogása, de most valódi dérréteg fedte a ragyogást. A virágárus kikötötte a vízi járgányát, és a sérült férfi alig mozgó ajkához hajolva, a suttogásból még kivette a szegény fickó címét; ezek után nagy borravaló reményében egy tóparti nagy házhoz fuvarozta haza Attát, ahol egy gyönyörű lány és hasonlóan szép anyja (szemükön látszott, hogy az aggodalomtól egész éjszaka nem aludtak) egyszerre sikoltott föl meglátván Attát (aki a gyönyörű lány bátyja volt) a reményteljes virágkereskedő gyászosan satnya téli virágai között feküdni. A virágárust valóban jól megfizették, nem kis mértékben azért, hogy hallgatását biztosítsák, és történetükben a virágárus szerepe ezzel véget is ér. Maga Atta, lévén hogy koponyatörést szenvedett, valamint egész éjjel gyötörte a fagy, szörnyen szenvedett és kómába esett, s a város legjobb orvosai tanácstalanul vonogatták a vállukat fölötte. Ezért annál figyelemre méltóbb volt, hogy ugyanazon az estén a város legnyomorultabb és legrosszabb hírű negyede egy második váratlan látogatót is kapott. Ez Huma volt, a szerencsétlen fiatalember húga, az ő kérdése megegyezett a bátyjáéval és ugyanolyan halk és komoly hangon lett föltéve: — Hol bérelhetek föl egy tolvajt? A gazdag idióta története, áld nemrég szintén betörőt keresett a negyedben, már akkor közszájon forgott a piszkos sikátorokban, de a kérdéséhez a lány még azt is hozzáfűzte:
