Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - JAROSLAVA PAŠIAKOVÁ: Prágai képtárakban

JAROSLAVA PAŠI A KOVÁ

A külföldi vendégek figyelmét azonban leginkább Egon Schielének, a közép- európai kultúra e legendás képviselőjének a műveiből összeállított nagyszabású tárlat ragadja meg a Waldstejni lovardaban.

A kiállítás a bécsi születésű és immár fél évszázada New Yorkban élő galériatulajdonos, Serge Sabarsky jóvoltából jöhetett létre, aki Schiele műveinek nagy csodálója. A képek (elsősorban rajzok és akvarellek) többnyire amerikai magán- gyűjteményekből kerültek Prágába. A gyűjtemény rendkívüli értékű, ennek megfelelően a belépőjegy és főleg a katalógus ára eléggé borsos.

Egon Schiele ma világszerte elismert alkotó, bár életében még nem nagyon ünnepelték. Már-már bántóan őszinte ember volt, aki érzéseit rajzolta meg, és úgy gondolta, mindenki úgy érez, ahogyan ő.

Rajzait az évek és a háborús tapasztalatok annyira leegyszerűsítették, hogy mélységüknél és erejüknél fogva ma sokan Albrecht Dürer munkáihoz hasonlítják őket.

Munkásságának központjában a test és a lélek legbensőségesebb mélységéig feltáró ember áll. Rajzai a férfi-nő ketősségnek, illetve a férfi nőközpontiságának élményét sugározzák; igaz, női aktjai a nőkkel szemben viszonylag könyörtelenek. Sokan azonban az "osztrák exprcsszionizmas gótikusának” titulálják, s ez a kijelentés arról is tanúskodik, hogy Schiele nemcsak a női öl és a fekete harisnyák festője, hanem alkotott például gyönyörű Szűzanya-képeket is. O a nőben elsősorban az emberi végességet és a korlátozott lehetőségeket szemlélteti és ítéli el.

Az erotika nála különleges spiritualizmussal keveredik, és a művész az exp- resszionizmus béklyójából kiszabadulva a vallási szimbolika és a misztika irányába tart. A szecessziós panerotizmus őrületével persze nincs egyedül, de ő megpróbálja meghaladni a nihilista gesztust. Görcsös keresését a misztikus élmény utáni vágy jellemzi.

A szeceszió kora Toulouse-Lautrec Moulin Rouge-beli képeivel kezdődik és Schielével ér véget, aki talárt már túl is mutat a koron. Toulouse-Lautrec 1901-ben halt meg, Schiele 1918-ban. Ha összevetjük a két művész különböző nőértelmezését, megvilágosodik előttünk, mi is történt az európai emberrel nem egész húsz év alatt, hiszen Schiele már a XX. századi ember kijózanodott tudatát közvetíti.

S egy helyi érdekeség: A művész ugyan Bécsben született, de édesanyja, Marie Soukupová Český Krumlovból származott, ahol a művész is szívesen tartózkodott. A városhoz való kötődéséről legmkább a Halott városok című ciklusa árulkodik. Ezért hát cseppet sem meglepő, hogy az egykori városi sörgyár történelmi jelentőségű épületében nemzetközi segítséggel Egon Schiele Kultúrközpont alakult, ahol rövid, de termékeny élet gazdag gyűjteménye kap majd helyet.

A Národní trídán még egy érdekes kiállításra bukkanhat a járókelő. A Václav Špála Galériában a Tŕebíčben élő, külföldön is ismert kortárs cseh festő és költő,