Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - INTERJÚ BEKE GYÖRGGYEL: „Zárkózzon föl a nyugati kultúra hozzánk!”
Jánosnak, Ágoston Vilmosnak, Czegő Zoltánnak, Tóth Sándornak. Ha két évvel előbb jövök, bizonyára más lakást kapok. Ha egy évvel később jövök, nem kapok semmit. Ezek a viszonyok. Ezen rágódni hiábavaló. Végső soron nem kaptam semmit. Zsebemben a felmondólevél, bármikor az utcára tehetnek. De legalább nem vagyok elkötelezve semmilyen hatalomnak, sem szólásra, sem hallgatásra. Én azért nem hibáztatom a rendszert. Sem a régit, sem az újat. Magyar állampolgárként elmondhatom, ami a szívemet nyomja, teljes jogom van ezt az országot szeretni vagy bírálni. Az első időben hallottam áttelepült barátaimtól, hogy feszélyezettség van bennük, hogyan lépjenek fel bizonyos hibák vagy visszásságok ellen, hiszen őket lekötelezték vagy lekenyerezték egy szép lakással. Erkölcsös ember számára ez valóban nagy kaloda, mert nem tud szabadon beszélni, mert nem ő dolgozott meg a lakásért. Mit számít, hogy a másik országban, ahonnan jött, kiforgatták a zsebeit, végül is a nemzet egészéért dolgozott, mégis van benne egy csöppnyi üröm. Én ugyanazokat a jogokat és kötelességeket kaptam meg, amelyeket műiden magyar állampolgár. Az, hogy 64 éves koromban nmcs még lakásom, csupán szomorú. De azért a hajléktalanság nem fenyeget?. • Végső soron nem. Először is, valami értéket csak ki tudtam menteni, meg hát gyűjtögettem is, úgy hogy meg tudok venni egy ilyen lakást, ha majd lehetőség nyílik rá. Azonkívül: innen nem tesznek ki. A Menekültalap fenyeget, de Magyarországon ők soha senkit nem tettek ki a lakásából. Nem leszek csőlakó a Keleti pályaudvaron. Ilyen veszély nincs. A nyugdíjam tisztességes. A ledolgozott időmmel arányos. A magyar nyugdíjrendszer nagyon humánus, olyan terheket vesz magára nemzeti kötelességből, ami páiját ritkítja. Tehát én nem panaszkodom Magyarországra. Panaszkodom az átmenetnek erre a rettentően zűrzavaros és veszedelmes voltára. Ez nemcsak az én panaszom, azoké is, akik a maguk 64 évét Magyarországon élték át. A rendszerváltás végső határáig összekuszálta a társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokat. Mert, hogyha forradalmi átalakulás megy végbe — múlt 45-ben —, az más, de most műiden lehetőség megvan a renegáltságra. Tehát, hogy a tegnapi legvadabb kommunista a legvadabb kommunistaellenes legyen. Meglódultak az értékek, nmcs hitele a meggyőződésnek. Amikor Veres Péter mondott valamit, akkor tudtam, hogy úgy is van. Biztosan úgy van, őszintén mondja. De ma a sajtó 90%-ának nem hiszem el, hogy amit mond, azt valóban úgy is érzi. Ez borzalmas. Lelki tudat- hasadás! S ez az, ami nehezíti a beilleszkedéseteket? • Olyan szempontból nehezíti a beilleszkedésemet, hogy nem ludoni megérteni, néha sziszifuszi küzdelmem van vele, ezzel a pártoskodó széthúzással. Mindent a pártszempontok irányítanak. Egy kisebbségi ember számára ez egyenesen téboly. Én most kényszerűségből politikus is vagyok, olyan értelemben, hogy tavaly az Erdélyi Szövetség elnöke lettem, és amíg tart a megbízatásom, csűiálom.
