Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - HUSHEGYI GÁBOR: Rónai Péter — más kreativitás

Hushegyi Gábor

szemlélhető volt. Ugyanezen a helyszínen, 1991 júniusában, az R.M.U.S.R.V.K.P.R. (Radislav Matuštík: Umenie sedemdesiatych rokov v koncepcii Petra Rónaia) tárlat a maga üres, hófehér termeivel, a „más kreativitás” művészettörténész doyenjének „kiállításával”, valamint Matuštík falra függesztett felolvasott szövegével igencsak felborzolta a kedélyeket. Annak ellenére, hogy ezek az alkotások nem a meghökkentés, kedélyborzolás, sokkolás, polgárpukkasztás céljából készültek, mégis indulatos fogadtatásban volt részük. Ugyancsak meglepetésként hatott az ART STRIKE című installáció (PRESPARTY, 1992 januárja), amelyben korábbi műfajbeli alkotásainak, mozaikjaiból, fragmentumaiból állított össze egy új egészet. Az értetlenség fő forrása ez esetben a posztmodern megszokott, általánosan elfogadott idézési módszertől való eltérésben rejlett, mivel kizárólag saját munkáiból merítette a citációkat. Ezzel egyrészt bővítette az idézési lehetőségek körét, másrészt újraértelmezte Marcel Duchamp ready made-jét, s így saját munkáit is talált tárgyként kezelte. Pár hónappal később (áprilisban) ezt az elvet már magától értetődően alkalmazta, ám a T.R.A.N.Z.I.T. című installáció (Kle- ibl Galéria) keretében már az avantgárd és a neoavantgárd művészeti megnyilvánulásaival és üzenetével is kommunikált. Mi több a ready made szerepét ezen esetben festményeire ruházta át, amelyeket műbőrbe burkolt, és így még erélyesebben hangsúlyozta azok kép-tárgy voltát. További két hónap elteltével, 1992 júniusában, folytatta anti-installációi sorát (POSZTDUCHAMP, 1992 — Pálffy-pa- lota), és 1993 májusában — reagálva az installáció és térképzés szlovákiai állapotára — a műfaj eredeti formájának és küldetésének alkonyát hirdetve áttért a POSZTINSTALLÁCIÓ-ra. Az azonos című rendezvényre a pozsonyi Palisády Galériában került sor, amely Marcel Duchamp Nagy üvegjének és Octavio Paz Duchamp művéről szóló írásának reinterpretálásából, valamint a folyó évben megtartott ELSŐ EMELET csoportos kiállítás katalógusának szubjektiven szelektált prezentálásából állt össze. Rónai következő lépéseként említhető a Pozsony- Amszterdam CLOSE ENCOUNTER projekt keretében, a Pozsony — kulturális identitás témakörében bemutatott műve (Pálffy-palota , 1993 szeptembere-októbe- re), amelyet a kiegészítés (doinštalácia) jelzővel illetett. Ugyanis a SLOVENSKÉ TANGO — hommage a J.K. című alkotása az állandó tárlat egy szögletét felhasználva, illetve azt kiegészítve jött létre. Ez mindenképpen jelentős állomás Rónai térrel való kommunikálásában, hisz a kezdeti téralakítástól, térfelhasználástól (BASEMENT, 1989), a tér szemantikai jelentésátalakításán át (TRY YOUR LUCK..., 5. Stúdió érté, 1992) eljutott egészen az ellenpólushoz, a kialakított térhez való alkalmazkodáshoz, annak több rétegű jelentéstartamának hasznosításához. [Ehhez közelítő konceptet valósított meg Július Kollerral 1992 őszén a Szlovák Rádióban az APÁLY/DAGÁLY (PRÍLIV/ODLIV) című közös Nová vážnosť társulásaként jegyzett tárlatukon.] A SZLOVÁK TANGÓ mindenképpen fejtörést okozhatott az autonóm művészet és a radikális, expanzív művészetfelfogás közötti kibékíthetetlen viszony hirdetőinek. Rónai Péter ugyanis a 19. századi pozsonyi festők és szobrászok (Tilgner, Fadrusz) művei kontextusát hasznosítva helyezte el kiegészítését (szétszerelt rádiókészülék, videolejátszó, Playboy magazin, mágneses ábécé), amelynek részét képezte még a T.R.A.N.Z.I.T.-ból vett talált tárgy, a fekete bőrrel fedett Instant Malevics festménye és az azon olvasható — a főváros kulturális identitásával összeegyeztet hetetlen-idézet Aurel Hrabušick szlovák művészetkritikustól: „Szlovákiában bőven van művészet, ám a szlovák művészet még mindig hiánycikknek számít.” Ezzel Rónai átlépte azt a mezsgyét, amely a jellegzetesen posztmodern alkotások tartományát határolja, s egyben bizonyítja örök visszatérését a moderniz