Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - OZOGÁNY ERNŐ: A közép-európai török
A közép-európai török az oszmánokkal közeli rokonságban. Ezeket a zavaró aktualizálásokat leszámítva rendkívül érdekes, izgalmas műről van szó, és ismerve a mai — nem magyar kárpátmedencei történetírás szubjektivitását és „bizonyítékait” nyugodtan állítható, hogy még objektív is. Nem véletlen az a zajos siker, amely a könyv megjelenését fogadta, szinte napok alatt elkapkodták. Második kiadása 1988-ban Clevelandban, az Egyesült Államokban jelent meg. Életének utolsó éveiben Blaskovics József kiadatlan műveit rendezte, egyre romló egészségi állapota miatt erejéből csak kisebb írások megjelentetésére futotta: tanulmányt ír a Castrum Nóvum című kiadványba Érsekújvár hódoltság alóli felszabadulásának 300. évfordulójára, a hazai magyar lapokban sorozatot jelentetett meg a türk (avar) nevű csallóközi falvak etimológiájáról, ismeretterjesztő cikkeket írt. A nyolcvankilences változásokat követően még megpróbál kiadót szerezni legjelentősebbnek tartott munkáinak, hogy művei végre magyarul is hozzáférhetővé legyenek, de gyorsan hanyatló egészsége és a magyar könyvkiadók rohamosan romló anyagi helyzete megakadályozta e terv véghezvitelét. Nem sokkal nyolcvanadik évének betöltése után, 1990. július 6-án elhunyt. Két fájó dolog keserítette meg életét: műveinek és családjának sorsa. Tizenhat országban megjelent tudományos publikációinak több mint a felét csehül vagy szlovákul tudta csak közölni, ezt a törökül és németül írt szakdolgozatai követik. Ha leszámítjuk a szlovákiai magyar sajtóban közölt ismeretterjesztő írásait, akkor magyar nyelvű tevékenysége csupán a lengyel, román, bolgár és francia publikációit haladja meg, viszont elmarad az angol és orosz nyelven közölt művei mögött. Talán emiatt sem jutott neki sok elismerés magyar szakmai körökben, holott ez fájt neki a legjobban, hiszen a magyar turkológusokat tartotta a legtöbbre (a törököknél kissé túlteng szerinte a nemzeti érzés, ami nem túl jó tanácsadó a tudományos módszertanban). Családjának sorsa tragikus: a világban szétszórt gyermekei jól beszélik még Blaskovics József anyanyelvét, unokái is értik, angolul vagy csehül beszélő dédunokái számára azonban már csak egy távoli egzotikum a több ezer kilométerről őseink által magukkal hozott és évezredeken át féltő gonddal óvott csodálatos anyanyelv. Furcsa fintoraként a sorsnak ugyanúgy nem beszélik a magyart kései ivadékai, ahogy neki is kevésnek bizonyult egy termékeny turkológusként megélt hosszú élet arra, hogy kun ősanyjának nyelvét elsajátítsa.
