Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - GÁL SÁNDOR: Nyelvtörvény és kacsavadászat
Nyelvtörvény és kacsavadászat szág függetlenségét. ” Ugyanakkor memorandumban követelik a szlovák nyelv állami nyelvvé való nyilvánítását. Pontosabban így: „legyen a szlovák nyelv egyetlen és kizárólagos hivatalos nyelv az országban, kivételt ne tűrjenek. ” Nem mondhatnám, hogy a látottak és a hallottak boldoggá tettek. Ha ezek a nemzeti narkomániások megkaparintják a hatalmat — és közel vannak hozzá! —, akkor nekünk, szlovákiai magyaroknak, mindennel számolnunk kell. Tavaly ősszel már-már bizakodni kezdtem dolgaink jobbra fordulásában. Be kell látnom, hogy bizakodásom elhamarkodott volt. A fekete leves csak ezután következik. Soha ilyen vasárnapot! augusztus 27. M. P. hívott, hogy az Együttélés készülő lapjának megint összeül a majdani — úgy-ahogy már meglévő — szerkesztősége. Mindez azt jelenti, jelentette, hogy reggel megint nyakamba vehettem a várost jegyvásárlás stb. végett. Sajnos, repülőjegyet megint nem kaptam, így ismét vonatozhatok oda s vissza. Hátborzongató még rágondolnom is. De nincs más választás. Menni kell, az idő — a lap: Az Idő — sürget, nem lehet leállni. Délután cikkeket készítettem a Hét számára; Nagy K. írt az Anyanyelvi Konferenciáról — minap érkezett az USA-ból. Jó összefoglaló;^ Idő első számában jöhetne is. Újra átnéztem a Héterdő c. gyermekverseskötetem anyagát, ezen én már nem tudok változtatni, végleges szövegek. Holnap visszaviszem V.- nek a Madách Kiadóba. Miskolcról S. hívott, hogy csütörtökön menjek át a Holnap szerk. ülésére. Az volt a tervem, hogy pénteken megyek, s e napló utolsó részletét ott postázom. így egy nappal mindezt előbbre kell hozni. K. G. is hívott; pénteken lesz 50 éves, s ezt, ugye, illik megünnepelni. így még jó is, hogy Miskolcra csütörtökön megyek. Ahogy látom, megint igen sűrű lesz ez a hét. De hát melyik nem az? Pedig mióta reménykedem, hogy majd a következő nyugodtabb lesz... Egy fenét lesz az! A vonatom éjfél előtt indul. Éva hozott Noxyront — talán sikerül pár órát aludnom. Majd kiderül — ha kiderül! augusztus 28. Nem embernek való az éjszakai vonatozás. Még hálókocsiban sem. Úgy érkeztem meg Pozsonyba, mint akit kerékbe törtek. Tisztára megvénültem. A szerkesztőségben L. T.-vel a kéziratokat raktuk rendbe, aztán a Madách Kiadóban V. E.-vel a Héterdőt véglegesítettük. Azt kértem, hogy Szabó Erzsinek adják ki illusztrálni. Erzsi „tüll-realizmusa” sokat emelhet a köteten — ha elvállalja. De miért is ne vállalná? A Csemadok OV: Neszméri Sanyival az idei Fábry Napokra a meghívásokat beszéltük meg, s azt, hogy Kassán az Anyanyelvi Konferenciával való együttműködési megállapodást is aláírhatnánk. Javasoltam meghívni Pomogáts Bélát. S végül: össze kell hívni a Fábry Emlékbizottságot az idei Fábry-díj odaítélése végett; Nagyi- dai Ernő bácsi helyett valakit kooptálni is kell a bizottságba. Ezek sürgősen megoldandó tennivalók, nem lehet velük várni. Ebéd után rosszul lettem; egy kicsit megijedtem, mert az ilyen rosszulléteknek hosszabb és rossz következményei is lenni szoktak, de szerencsére az egész nem tartott soká, úgyhogy Az Idő alakuló szerkesztőségi ülésén már részt tudtam venni. A lap címét végleges érvénnyel elfogadtuk, hasonlóképpen az alapkoncepciót is, ami az Együttélés programján
