Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - GÁL SÁNDOR: Nyelvtörvény és kacsavadászat
Gál Sándor tőséget, hogy az AK és a Magyarok Világszövetsége keretein belül újra megindulhasson az a kulturális áramlás, amelynek érrendszerét több, mint negyven évvel ezelőtt lekötötték. augusztus 4. Ez még tegnapról maradt pótolnivaló: délután kimentem a buzitai házunkhoz; a kert elhanyagolt, hull az alma, a barck, érik a paradicsom. Amit lehetett, összekapkodtam, aztán mentem ki az erdőbe cserkészni. A vadászat, az erdő megnyugtat, itt lehet igazán pihenni, s újragondolni a bennem — bennünk — végigzuhogó eseményeket, élményeket. Nemrégiben egy szép tízes szarvasbikát láttam, gondoltam, meglövöm, de tegnap este valamerre elkóborolt. A nyomait — az egyik szétvert bokrot — viszont itt hagyta, hogy tudjam: itt ő az úr. Valamikor éjfél előtt keveredtem haza. S a mai napról? Anyjuk-Éva ügyeletes volt éjszaka a kórházban, így a délelőttöm bevásárlással, főzéssel telt el. Sajnos kicsi Sándorunknak, úgy látszik, ki kell szedetni az orrmanduláit, mert — állítólag — ezért nem hall jól. Délután aztán kimentünk a csányi tavakhoz úszni egyet. Rengeteg ember,kiégett fű és egyre zöldebb víz — algásodik, talán. Este: M. P. meghívott az Együttélés lapjának megindítása végett. Csütörtökön Pozsonyba kell utaznom. A meleg: árnyékban 30 fok... augusztus 5. A főbaj az, hogy mind a két felvonó elromlott, s így a tizenkettedik emeletre közlekedni ebben az agyforraló hőségben nem valami gyönyörűség. Mivel az íróasztalomhoz délelőtt az ide tűző nap miatt leülni sem lehet, s mivel sürgősen meg kell írni az AK-ról a cikket, a hálószobát rendeztük be ideiglenes dolgozószobának; Éva varrógépe átmenetileg íróasztallá nemesedett. Délre készen is lettem az írással. Ebéd után aztán pakoltunk és megint kimentünk Csányba. A vízben vagy a víz közelében mégiscsak elviselhetőbb ilyenkor az élet. Ami pedig még öröm is: Sándorunk egyre jobban úszik. Már tíz-tizenöt tempót is megtesz. A sízés, a korcsolyázás mellett az úszás tudományát is birtokba veszi — az egy elem három változatában képes így jelen lenni és mozogni. Még délután úszás közben jutott az eszembe, hogy Márkus Bélának, azaz az Alföldnek Szigligeten megígértem: Dobos L. hatvanadik születésnapjára írok egy köszöntőt. Holnap neki is látok; a lényeg az lesz, hogy az íróember „életműve” sem okvetlenül csak a könyveiben valósul meg. Főleg, ha olyan íróról van szó, aki az életét kisebbségi sorsban éli le. A lényeg: a közösségért vállalt felelősség is az életmű része. Ez nagyon fontos! augusztus 6. Az Úristen emberségesebben mérhetné ránk csapásait, hogy elviselhetőbbek legyenek az egymást követő napok. Csakhogy úgy tűnik fel előttem, az égi hatalmak fütyülnek a mi kínjainkra. Még szerencse, hogy Éva kitalálta a „pótdolgozószobát" ott még lehetséges végiggondolni egy-két mondatot, mondjuk két hosszúlépés kő-
