Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - JÁN LITVÁK: Gyöngykagyló
JÁN LITVÁK Gyöngy kagyló E sorok hőse ismer egy helyet, ahol minden alkalommal egy csetlő-bot- ló sárga madárkába botlik. A madár sántítva menekül előle, hősünk elől azonban már semmi sem menekülhet el. De nem így igaz: ő nem menekül el már semmi elől. Mikor a madár megszelídül, leteszi a földre, feltűri a dohszagot árasztó nadrágszárát, s szemléigetik egymás gacsos lábát. Hasonlítanak egymásra, a madár a férfi kicsinyített mása, a férfi pedig a magasból lehajolva a magasságot szelídíti a madárhoz; mintha egy igazságtalan olló vágta volna őket ketté. A madár szeme bűzlik. Feje, teste és mozgása ronda, akár egy balett-táncosnőé. Csőrét az ágak közé dugja, elpusztult rágcsálók, kétéltűek és csúszómászók zsigereiben vájkál, ez az ő egyszerű tápláléka: hangyák, férgek és pondrók. Ez egy rövid történet. A hősének ma ki kell mosnia a nadrágjából a megkeményedett foltokat és a piát. Nem szívesen látná ilyen kényes munka közben a lányt, aki eljárogat hozzá. Csupán rohamlépésben beszélget vele. Nincs barátja. Mégis , a teljesség kedvéért, jár hozzá egy kövérkés, kopaszodó pap. A haja szőke, persze az, ami még van neki. Utazgat, tegnap küldött neki egy képeslapot. Amikor eljön, kihúzza az elbeszélésből azokat a történeteket, helyzeteket és szálakat, amelyeket máshonnan már ismer. Csupán felgyorsított álomképeit hagyja meg a papírlapon: ‘Boszorkányok^ Jfold CsdCagok, Magasztos akasztott, fenekében búzakaíász, a termés mögötte, a kiszögeüésben egy fa. Alatta egy nőt gyötörget. gótikus daru, felépített helyiség, faíai egyenesek, és fehéreké A szekrényben kabát lóg. A ver ebek, oda rej tettékifészküket.
