Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Elvetélt szivárvány
CSELÉNYI LÁSZLÓ Elvetélt szivárvány ni Ott lakik az álnok azt hittem én konok szavak nem az a bátor akinek tizenhatéves elmúlt amikor megszületett a hite mint a vasiakat nyáresti görcs iszony-lökött halál kevély hitében fölnézel a lámpa boldog kontya alól az ifjúság kulcsa a kulcs faló leveled megkaptam s bánt igazán tudod ott állt a kormos kirakat tövében gerince a roppanó idő úgy határoztunk hogy csak haverok leszünk a cigányzene húsra-csábító nem mentem el csupán ott nem vagyok tudja hogy nincs bocsánat szárnyaló sérvek pép-dalok akár a páncél s tördeli tizennyolcéves fejjel nekifeszült a sárnak a vasfalat a zárakul zuhatag érvek ömlenye tudja hogy meg kell halni ha nem vagyok ott a hosszúra nyúlt kéj sara az étterem tükör-soha igazad van a mi kettőnk élete kész rengeteg ezüst kenőcs-darában kirakat-cúgban borosta-penge regény a mi kettőnk sorsa rémtörténet elindulna bár nem tudja noha baszott romok baszott menyasszonyok
