Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - CSÁKY KÁROLY: Mikszáth Kálmán Selmecbányai diákéveiről (tanulmány)

Mikszáth Kálmán Selmecbányái diákéveiről

délelőtt.” Mikszáth tehát nem félév után, nem is a második félév közben, hanem csak ebben az időszakban távozott Selmecről. Az év végéhez latin nyelvből még be van neki írva az alig kielégítő osztályzat, de a többi tárgyból már nincs jegye. Tehát valamikor még a vizsga elején mehetett el. A vizsgáztatók közül Breznyik János igazgató, Jezsovics Károly, Šuhayda Lajos, Greczmacher Gyula, Hrencsik Károly és Scholz Vilmos tanárok aláírását láthatjuk az osztályzóban. (Egyébként itt jegyezzük meg, hogy ezeknek a tanároknak a neve is különböző változatban szerepel az iskolai dokumentumokban, ami megintcsak egyféle következetlenségre utal.)

Nem helyén való tehát az az állítás sem, hogy Mikszáthnak betegség miatt kellett félbeszakítania tanulmányait. Tény, hogy 34 igazolt és néhány igazolatlan órát (ezek számát nem lehet pontosan kiolvasni a naplóból) mulasztott, ami a legmagasabb hiányzás volt az osztályban, ám a tanulók betegségét regisztráló könyvben nem találkozunk Mikszáth nevével. Egyetlen egészségére utaló bejegyzést sem látni ott, pedig aránylag pontosan vezették, ki mikor volt beteg, milyen panaszai voltak, milyen kezelésben részesült. A diákok egészségi okokból való eltávozását különben

— amint már arra fentebb is utaltunk — az osztályzókönyvbe is bejegyezték. Lehet, hogy a kevésbé kielégítő év végi latin jegy és a „hanyag iskolalátogatás” miatti félelem késztette Mikszáthot meghátrálásra?

Szorgalmával, előmenetelével kapcsolatban egyébként még pontosabb képet kapunk majd, ha a következő naplókat is bemutatjuk. Mielőtt azonban erre sort kerítenénk, vessünk egy pillantást önképzőköri tevékenységére.

Amint már arról szó volt, Mikszáth az első selmeci évtől kezdve tagja lett a jónevű önképzőkörnek, s amint Pesthy István írta: „Már itt a körben feltűnt nagy tehetsége, fényes elméje, amely különösen a novella írás terén szerzett neki később halhatatlan érdemeket.”22

A körben már 1863. okt. 24-én fellépett első művével, az Egy fogoly levele című költeményével. 1864. február 3-án pedig a Gyula vezér című saját balladáját adta elő. Ezzel elnyerte az első pályadíjat is, amelyet a körben kitűztek. Ez Scholz Vilmos tanár úr ajándéka volt: Katona Bánk bán című könyve. Scholz tanár úr különben — ahogyan őt Pesthy idézi — úgy nyilatkozott, hogy „ha Mikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszély író lesz belőle”.

Az önképzőkörbeli tevékenysége is bizonyítja tehát, hogy a második félévben is ott volt Mikszáth Selmecen, rendszeresen látogatta az üléseket, és szép sikereket ért el. Talán már akkor érezte, mi az ő küldetése, s tán emiatt is hanygolta el a tanulást. Pontosan nem tudjuk. Mindenesetre az iskolában nem lehetett olyan önbizalma, nem lehettek olyan sikerei, mint az önképzőkörben.

A következő tanévben újra a hetedik osztályban találjuk. Ennek bizonyítéka a számunkra oly fontos másik dokumentum, az 1864/65-ös Tudósítás.23 Ez eloszlatja mindazokat a kételyeket, melyeket Rejtő István