Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - KÖBÖLKÚTI JÓZSEF: Peéry Rezső levelei elé
KÖBÖLKŰTI JÓZSEF Peéry Rezső levelei elé A csehszlovákiai magyar irodalom két világháború közötti történetében még van néhány homályos-fehér folt. A periódus legtöbb képviselőjének a munkássága ugyan a „totálképben” benne van, ám esetleg polgári demokrata szemléletük vagy vallási hovatartozásuk miatt az elmúlt időszakban nem kerülhettek a kutatások homlokterébe. Egyéniségük árnyaltabb megismertetésével évtizedes adósságokat törlesztehetünk. Én ezúttal Peéry Rezsőre szeretném a kor irodalma iránt érdeklődők figyelmét terelni. Ez az „elkötelezett" polgári demokrata szemléletű író-újságíró — ma is érvényes gondolatainál fogva — kortársunk is. A hetvenes évek elején nagy irodalmi vállalkozásba kezdtem: meg akartam rajzolni a Magyar Újság (1933—1938) politikai és irodalmi-művé- szeti profilját. A lap ugyanis fontos láncszeme a csehszlovák—magyar kulturális közeledésnek. Peéry Rezső (1910—1978) a lap megjelenésének öt éve alatt majdnem kizárólagosan ebben az újságban publikált, s merthogy így szinte testközelből szemlélte az ottani munkát, a lapot illetően tőle is akartam információkat szerezni. Balogh Edgár segítségével felvettem a kapcsolatot a Stuttgartban élő íróval, aki aztán leveleihez rendszerint színes reprodukciókat (Ottó Dix-, Vilii Baumeister- és Oskar Kokoschka- munkákat) mellékelt (képeslap formában), egy gyors fényképet arról a férfiról, „akinek ma csak szellemi ifjúsága eleven”. (Idézet Peéry 1973. január 14-én keltezett leveléből.) 1959-től élt az író Stuttgart kertvárosában, egészen haláláig: „Teleki Blanka grófnő honvédtiszt emigrált ide a negyvenkilences katasztrófa után : nyomába léptem egy század múlva!” (Idézet az 1973- januárjában íródott nyúlfarknyi levélből.) Peéry Rezső hozzám címzett és birtokomban levő leveleiből ezúttal kettőt teszek közzé. A levelek eredeti írásmódját meghagyom, kiemeléssel s egyéb szerkesztői alakítási móddal sem élek, a kiemelt szavak, kifejezések Peéry kéziratában alá vannak húzva.
