Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - MARTIN KASARDA: (talán) Az utolsó vacsora
MARTIN KASARDA (talán) Az utolsó vacsora A múlt év augusztusában Martin Kasarda, fiata szlovák író, a Kultúrny život szerkesztője, lapjában nagy vihart kavaró novellát publikált. A mű elsősorban témája miatt keltett érdeklődést, s váltott ki heves vitákat, melyek beszűrődtek a szlovák parlament falai közé is. Kasardát a keresztény szlovák nemzet önérzetének megsértésével és Jézus személyének meg - gyalázásával vádolták, a szlovák Rushdie stigmával látták el, szankciókat követeltek vele és a merész lappal szemben. Müvében ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy Júdás szemszögéből mutassa be az idestova kétezer éves történetet. A vitában sokan részt vettek, ami azonban meglepő, az irodalmi értékítészek elemzései elmaradtak, vagy csak elvétve jelentek meg. Pedig a (talán) Az utolsó vacsora irodalmi alkotás, ha nem is a legkiválóbb fajtából. De Kasarda tudja, mit miért tesz, s nemcsak ösztönösen vállalja az új megközelítési módot, hiszen világ- és vallásfelfogása, pamfletbe illő gúnyos megjegyzései, ironikus kiszólásai egyértelművé teszik, milyen célt tart szem előtt. Jómagam nem kívánok döntőbíró lenni a perben, mely napjainkra már elcsitult, s bebizonyosodott, hogy az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ellenben fontosnak tartom, hogy a magyar olvasóközönség is megismerhesse a művet, s mindenki szabadon formálhasson véleményt, homo immorális-e Kasarda vagy csupán a művészetértelmezés és az alkotás határait feszegető fiatal szerző. (a. sz. I.) Mottó: A szlovákok mindig mindenhol (elsők?) voltak... Egy kis szőnyegen feküdtünk Bélpoklos Simonnál a következő sorrendben (balról, név és foglalkozás stb.): Mária Magdolna, a prostituált, Jézus Krisztus, az altruista és forradalmár, jelenleg csavargó és kuruzsló, aztán Tövises Augustín Boleslav, vagyis én, másnéven Iska Riót, szlovák bárd és szélhámos, s végül Márta, Simon törvényes felesége, egyébként szakácsnő a Három Királyokhoz címzett fogadóban. Alles.
