Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - II. PEGAZUS TALÁLKOZÓ — KOMÁROM 1992
II. PEGAZUS TALÁLKOZÓ — KOMÁROM 1992 Néró, átszellemült kerékpárján. Művészszemével hozzáértően végigvizsgálta a vécépapírt, majd Leonardót, aztán Leonardót és a vécépapírt, végül a vécépapírt s újra Leonardót. Kötekedni kezdett a naptárárussal.Sajnos, ő sem volt különb a portékánál, ezért pöffetegen elkarikázott. Később, hogy történjen valami, esett egy darabig. Jövőrablónk, aki már ismerte a forgatókönyvet, várt. Semmi sem tudta meglepni. De a csiga még eső után sem jött ki. Egy óra hangtalan éneklés után, talán a tej-vaj indította meg, naptárművészünk előtt átrohant egy nyugdíjas tanítónő, és disku- rálni kezdett egy nyugdíjas elárusítónővel. De a vécépapír elszakadt, egy gyanútlan utcai sétáló lába pedig az amiláz enzimen, a kutyaürüléken és a körülmények összejátszása folytán a kelleténél jobban megindult, és csontos fenekére ültette a nénikét. Leonardo segítőkészen kezébe adta a naptárt, természetesen türelmesen megvárva, míg a vevőnekvaló feltá- pászkodik, visszazökken eredeti helyzetébe, s tanítósan ki meri oktatni őt! A vakond közben összes oxigéntartalékát felélte, mert kezdett sárgulni. A kiengesztelt asszonyságnak tetszett. „Jó jel — krákogta —, hogy még ’ 99-ben is lesz víz.” az árus, aki végre igazán árussá lehetett, hippletépte a falon maradt vécépapírt, hoppbelecsomagolta a maga készítette kincset, s örülve, hogy megszabadul tőle, még a cipőjét is szívesen mellékelte volna. A búvár Átkozottul hideg a víz, és éltetően forró a testem. Kétszer is megborzongok, ha keresztülfutnak rajtam azok a képzelt áramvonalak. Mert én látom őket. Mindig visszatérnek sötét szemüvegben, hogy csak azt vegyék észre, ami fénylik. Nekem nem világít a szemem, nem áramvonalas a testem, s lélegzeni is alig tudok. Minek merültem le? Hogy itt megragadjak és ne térjek vissza sohasem.Mert már nem bírok. Szeretem a sirályokat. És a halászbárkák környékén néha emberi szót is hallhatok. Már nem sokáig. Holnap, igen holnap jön majd a vihar, amely partra dob. Mit gondolsz, betakar majd a homok? Igen, talán az lesz az élet: aludni egyedül a csillagos ég alatt.
