Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - II. PEGAZUS TALÁLKOZÓ — KOMÁROM 1992
1L PEGAZUS TALÁLKOZÓ — KOMÁROM 1992 Most — a címmel ellentétben — nem az Ifjúsági Magazin hasábjain egykor rendszeresen jelentkező ifjú tehetségek útját egyengető rovatocská- ról lesz szó, hanem valamivel többről. Miskő Ildikó , a MISZ (Magyar Ifjúsági Szövetség) örökmozgó titkára (azaz ma már nem, ugyanis érthetetlen okokból „felmentették” ebből a tisztségéből) oroszlánrészt vállalva, a teendőkből többedmagával ismét megrendezte az immár hagyományos komáromi Pegazus-találkozót. A találkozó célja a diákírók, diákköltők felkarolása, a pályatársak egymással való megismertetése, egyfajta alkotói bázis kiépítése. Rangos szakmai zsűri (Papp Márió költő, a Pesti Hírlap munkatársa, Mezey Katalin költő, a Kilencek nemzedékének írója, Hizsnyai Zoltán költő és Csanda Gábor kritikus, a Kalligram szerkesztői, valamint Bettes István költő, a Heti Ifi Parnasszus rovatának vezetője) előtt mérettek meg a beküldött pályamunkák, amelyek közt egyelőre nagyon kevés az olyan alkotás, amely minden sejtjében ép, él, mozog, lélegzik. Ezzel magyarázható az a (nemcsak) műfaji aránytalanság is, mely az itt közölt válogatást: Polgár Anikó, Geiszler Norbert és Vankó Attila alkotásait jellemzi. A pályázók döntő többségét erősen befolyásolják a helyesen, egészséges ízléssel megválasztott, de ugyanúgy a csapnivalóan gyenge olvasmányok is. A hibák közül talán az alkotói önkontroll és a mélyrelátás képességének részleges (esetenként teljes) hiánya az általános. Persze, az alkotói önkontroll kifejleszthető, sőt tudatos irányításunk nélkül is alakul (legalábbis azt állítják), de tanulni nem tanulható. (El)tanulni csak fogásokat, módszereket lehet. A rendteremtéshez, a „teljesség megfogalmazásához” viszont több kell. Jóval több: a mélyrelátás és az egésszé formálás képessége. A pályázat anyaga, sajnos, még ilyesfajta kísérletekben sem bővelkedik, persze ez magyarázható életkorral, tapasztalathiánnyal és még sok minden mással is, de aligha van erre (itt és most) szükség. Ne feledjük egy percre sem, olyan fiatalokkal állunk szemben, akikből a „világmegváltó” hevület ugyan hiányzik, de vállalva a megnyilatkozás kockázatát próbálkoznak! És ez nem semmi. CSEHY ZOLTÁN Pegazus vagy hintaló?
