Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - VARGA IMRE: Süti a nap a házfalat; Megszólítva
VARGA IMRE Süti a nap a házfalat Süti a Nap a ház fehér falát Meg-megzertdül a szél körbejár Leszáll Csipognak virtcognak madarak Egy dongó körbehurkolja röptéiül ezt a darabka csendet Minden rajtad fordul Lelkeden szárad vagy derül ahogy épp megéled A test meg a bent feltörő képek Ami kész A szél itt szerveid közt tekereg és vakfoltodnál kelepint a harkály S ahogy a törzs az ágak a gallyak Így majd egymásból mondatok A kutyaugatás is téged épít bontogat Sétálsz derűsen romjaidon a rönkasztal mellett Süti a Nap a házfalat Megszólítva A Nap és a Hold megveretett elhomályosultak csillagaink A tüzek kialudtak már csak a beszéd világít Arra térünk ahol fényt vet a szó S ha már oda- találtunk maradjunk maradjunk mert otthon ez Kiárad a fény szemünkön a Napra s Holdra kizajlik szemünkön a csillagokra kihömpölyög az áldott földre magjáig szivárog beárad Olykor álommá változva a világ fölébe száll és elröppen a halál tárgyai fölött A csend magának sugárzik
