Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - A Madách Imre-irodalmi díj 1991-ben
________________________________________________A Madách Imre-irodalmi díj 1991-ben t ársként bevonja kedvelt kortársi képzőművészeit (Jakoby Gyulát, Szabó Gyulát és Dúdor Istvánt), és a művészetükre való elemző kitekintésekkel érzi es érezteti a művészeti ágak közti kölcsönhatásokat, amelyeket annak i éjén a szecesszió teoretikusai és alkotói annyira hangsúlyoztak. A hatalmas, néha 30-40 oldalas rapszodikus kompozíciókban a filozofikus gondolkodásra, a tépelődésre is tág tér nyílik. Kulcsár filozofikus hajlama korán megmutatkozott, s a novemberi fordulat óta sűrűn sorjázó esszéiben is jelentős szerepet kapott. A mostani válogatott kötet, amely kitűnő keresztmetszetet ad az eddigi költői pályáról, Kulcsárt olyan költőnek mutatja, aki már az első kötete után eljutott a korszerűséget és a hagyományt összekapcsolni tudó alkotói módszerhez. Költészetének nagy értéke az is, hogy a kiküzdött érett művészi színvonalon és a költői és emberi életproblémáival való összefonó- dottsagban a nemzetiségi életünk kérdései, gondjai is hangot kapnak Turczel Lajos lektori jelentése Roncsol László műfordítói munkájáról, Dominik Tatarka: A bólogatás démona című müvének lefordításáról Tatarka jelenléte a szlovák és cseh művekre korlátozódó kiterjedt csehszlovákiai magyar fordításirodalomban nagyon gyenge. 1970 előtt csak a Farska republika) jelent meg tőle A plébános köztársasága címmel, s mire az ónálló magyar könyvkiadás a Madáchcsal 1969-ben megvalósult akkorra Tatarka már mellőzött, majd üldözött író lett. Az 1956-ban megjelent Demon suhlasu című művét, a személyi kultusz kegyetlen kritikáját sohasem bocsátották meg neki, s természetesen az azután írt munkái wÍT,86? engedélyezték' 1970-ben A bólogatás démona címmel a Madach kiadott tőle egy kötetet, de annak terjesztését már megakadályoztak, s így a kötet csak 1991-ben juthatott el a magyar olvasókhoz. A kötet fordítóját a Madách Kiadó annak idején jó érzékkel választotta meg. A kitűnő esztéta és kritikus, Koncsol László bensőséges ismerője a szlovák nyelvnek és szókincsnek; hosszú idő óta kontrasztív vizsgálatokat folytat a két a nyelv között, és a hiányzó magyar—szlovák és szlovák—magyar nagyszótár kialakításához már számottevő részmunkálatai vannak. TutC f?rdítási képességét eddig több különleges szlovák szerző (Rúfus, Johan ideš, Sloboda) átültetésével bizonyította. Hogy Tatarka-fordítása is tökéletes, a szlovák eredetivel egyenrangú munka, arról több részlet osszeveteseve,! nagy megelégedéssel és respektussal győződtem meg.
