Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - DOKUMENTUM - Görömbei András: Dokumentum és emlék
DOKUMENTUM GÖRÖMBEI ANDRÁS j|c Dokumentum és emlék Legjobb volna elfelejteni a múlt megaláztatásait, küzdelmeit, s minden energiánkkal a jelen és a jövő alakításán munkálkodni. Az emlékek mégis előtolakodnak a múló idő és a megváltozott körülmények összhatása következtében. A múló időn az egyetlen élet visszafordíthatatlan eltűnését értem, a megváltozott körülményeken pedig a diktatúrát követő demokrácia adott lehetőségeit. Az előbbi éppen arra ösztönözhetne, hogy még az életük delelőjén már túljutott nemzedékek tagjai is ragadják meg a hosszú visszaszorítottság után az életformálás utolsó lehetőségeit, hogy legalább morzsáit érezhessék az emberi teljesség nagy igézetének. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A lélek ugyanis bármennyire is próbálta őrizni belső tájait a diktatúra préseiben, ma sem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy a nyomorult években megsérült, életkedvét, ambícióit elvesztette. A pszichológia jól ismeri azt a jelenséget, hogy a személyiség a legnehezebb helyzetekben tartja magát, aztán amikor kiszabadul a nyomás alól, ahelyett, hogy kinyújtózkodna, rendet teremtene maga körül, összeroppan, elkedvetlenedik. Tapasztalatom szerint nyomasztóan általános jelenség ma is a cselekvést kívánó időben bekövetkezett bénultság, melyet még undorral is kiegészít a gombamód szaporodó új hősök és köpönyegforgatók — vagy Németh László szavával: az „ügyes vitorlakezelők” — tülekvése. A mai erkölcsi zűrzavarban a tárgyilagos dokumentáció eszköz és erőforrás is lehet: tanúskodás a múltról egy másforma jelen és jövő érdekében. A rossz megmutatása is lehet biztatás a mai fiataloknak, bármennyi bajuk van, érzékelniük kell, hogy másféle szellemi légkörben élnek. Szégyenkezem amiatt, hogy személyemet is érintő dokumentummal hozakodom elő, de mentségemre szolgáljon az, hogy ennek nem az engem érintő része a fontos, hanem az irodalomtörténeti aspektusa. Közléséhez az adta az ösztönzést, hogy Grendel Lajos Elszigeteltség vagy egyetemesség című esszé- és interjúkötetében gazdagon elemzi a csehszlovákiai magyar kritika ellehetetlenülésének irodalmat romboló folyamatát, az Új Forrás 1991. évi októberi számában közölt Rosszkedvem naplója című írásában * Görömbei András írását az Alföld 1992/4. számából vettük át
