Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - VITA - Tőzsér Árpád: Húsz év múltán
VITA Húsz év múltán avagy: Az irodalom valóságáról másodszor (Megjegyzések Fonod Zoltán Hová kell vinni a szerelmet? c. írásához) 1. Miért reagálnak idősebb íróink olyan ingerülten, szinte vérig sértve a Fábry-életművet átértékelni szándékozó törekvésekre? Meggyőződésem, hogy az igazi ok nagyon sokszor nem a Fábryt elmarasztaló, egyébként valóban inadekvát és minősíthetetlen hang, hanem egyfajta fortélyos félelem: ha Fábryt támadják, akkor az én múltamat, írói renomémat is támadják. A „fortély” magyarázata pedig a következő: A szlovákiai magyar írásbeliségből a két háború között egyetlen író sem jutott fel az egyetemes magyar irodalom zenitjére. (Ez önmagában is érdekes és külön vizsgálódásra érdemes probléma, különösen ha arra gondolunk, hogy például Szenes Erzsit, Győry Dezsőt és Forbáth Imrét olyan irodalmi potentátok emelték fényre — írtak róluk elismerő kritikákat —, mint Füst Milán, Radnóti Miklós és Illyés Gyula, de most természetesen nem erről van szó.) A legismertebb szlovákiai magyar írástudó akkor is, s 1945 után is Fábry Zoltán volt, aki viszont nem szépíróként, hanem rendíthetetlen erkölcsiségű és humanizmusú antifasiszta publicistaként vált ismertté a Közép-Európa négy országába nyúló magyar nyelvterületen. (Rendszerint a magyarországi Bálint Györggyel, a jugoszláviai Sinkó Ervinnel s a romániai Gaál Gáborral emlegették egy sorban.) Ez az ismertség, sőt tekintély 1948 után irodalmi színezetet is nyert, a hivatalok által preferált-erőltetett szocialista realizmus ugyanis számos pontban érintkezett a Fábry által korábban képviselt valóságirodalommal, az ötvenes évek végén induló s már más irodalommodellhez igazodó nemzedék számára pedig Fábryban elsősorban a roppant olvasottság és irodalmi műveltség volt az imponáló. (Emlékszem: a magyarországi kritikusok akkor még nemigen foglalkoztak könyveinkkel, a határzárlat szinte teljes volt, irodalmunk kritikai figyelése is könnyen belügybe való beavatkozásnak minősülhetett volna, s a hazai gondolatszegény kritikák között Fábry írásái mindig a világirodalmi összefüggésrendet jelentették számunkra, ha ő írt
