Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova
Az élet örökzöld hátaslova a holnapi túzok Noé létezik, mert soha véget nem ér. S hogy ez mennyi lehetőséget nyújt! A variációk micsoda kimeríthetetlen tárházát, milyen gazdag változatosságot, mennyi érvényesülési alkalmat a magunkfajtának! Mert a szabadságharcra is áll az olimpiai jelszó: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel; hogy melyik oldalon , az teljesen mellékes. Ó, igen, a szabadság az a bizonyos holnapi túzok! Amikor már azt képzeljük, hogy megszereztük, egyszeriben verébbé változik. Szereti a szabadságot? Én szörnyen, és a szlovákokat éppen azért kedveltem meg, mert ők is szeretik. Bizony, bizony, a szlovákok nagyon-nagyon szabadságszerető nép, erről mindjárt a köztük eltöltött első napokban meggyőződtem. Miután néhány sikertelen kísérletet tettek arra, hogy a bájos pásztorlánnyal bennünket egy medveverembe fojtsanak, legyintettek és azt mondták: Aki méltó a szabadságra, minden szabadságot meg tud becsülni — és békében hagytak. Lehetett ebben bizonyos szerepe annak a felismerésnek is, hogy turistaattrakcióként jóval nagyobb hasznot hajtottunk a helybeli lakosságnak, mint az az egyszeri zsákmány, amelytől mást, mint a puszta életét nem lehet elvenni. Igen, ilyenek a szlovákok. De hogy azt ne higgye, véletlen szubjektív benyomásról van szó, közlöm egy olyan cseh tiszt tanulságát, akit nem lehet gyanúsítani a szlovákok iránti elfogult szeretettel. Testvérek közt, mint bizonyára tudja, aránylag ritkán fordul elő elvakult szeretet. Hogy magának nincs testvére? Ez, ahogy így elnézem magát, nagy áldás az emberiség számára. Meglehet, hogy minden pesszimista előrejelzés ellenére nincs még minden veszve, Végül is az én koromban ez a probléma nem tartozik az ember legégetőbb problémái közé. Utánunk a vízözön, ahogy Noé mondta, amikor az utolsó deszkát felszögezte a bárkájára. Engedelmével tehát idézem: „Néhány ezer volt osztrák-magyar katona Ausztria kapitulációja után hazatért a frontról, puskát és lőszert is magával hozva, s furcsán kezdték értelmezni ezt a szót: szabadság. ’Ha szabadság, akkor mindent szabad’ — mondták, és eszerint is cselekedtek. Emlékszem rá, hogy