Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova
PAVEL VILIKOVSKÝ kuráre a meglepetés pillanata sine qua non ennek ellenére bizonyos aggodalmat keltett bennem. Nem szívesen ismerem be, de az első pillanatban nekem is az a bizonyos gombostűs kamasztrükk jutott eszembe. Tudja, azok a szóbeszédek, melyek szerint, ha ilyen helyzetben a nőt váratlanul megbökik egy gombostűvel, reflexszerűen ellazulnak az izmai. A gombostű a Szlovákiában járó cseh turista szokványos felszereléséhez tartozott, ez nem lett volna gond. Két gombostű is volt nálam, egy közönséges kék fejű meg egy speciális piros fejű, ez utóbbi be volt kenve a kuráre nevű különleges méreggel. Rosszabb volt a helyzet a váratlan cselekvéssel. A pásztorlány már nyilván tudta, amit tudott, mármint a gombostűről, s mihelyt észrevette, hogy ujjaim közt megcsillan a kék gombostűfej,' nyomban megélénkült, és olyat vágott a kezemre, hogy a gombostű hangtalanul a fűbe repült. Ismeri a közmondást a tűről és a szénaboglyáról? Nos, gombostűt keresgélni a fűben még rosszabb, mert a fű, legalábbis az, amelyen én feküdtem, éles szálú volt, úgyhogy könnyen megvághattam volna a kezemet. Odalett tehát nemcsak a gombostű, hanem a váratlan meglepetés pillanata is, s amikor ezt tudomásul vettem, a hosszabb és nehezebben járható út mellett döntöttem, amelyről azonban akkor naivul azt hittem, hogy garantáltan célhoz vezet. Úgy határoztam, hogy az emberek közti megértés eszközével próbálkozom. A könnyed, kötetlen beszélgetés megszabadítja a partnert a fölösleges aggályoktól és a szorongástól, barátságos légkör alakul ki, amelyben önkéntelenül elernyed nemcsak a lélek, hanem a test is. Számomra főként az utóbbi volt fontos. A társalgásnak ez a módja a természetes készség mellett, amelynek sohasem volt híjával, a megfelelő nyelvben való jártasságot is igényli, s e téren már felmerültek bizonyos nehézségek. A cseh turistának a szokványos felszereléséhez ugyanis hozzátartozott a szlovák nyelv nem tudása, sőt éppen ez volt az a valami, amit leginkább sine qua non-nak nevezhetnénk. Esetemben ehhez még az a körülmény is hozzájárult, hogy a cseh turisták többségétől eltérően a cseh nyelv sem tartozott az erősségeim közé...
