Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KESZI TÓTH MIHÁLY: A Bányász
KESZI TÓTH MIHÁLY — Aznap, mielőtt első ízben bejött volna ide a kávéházba, láttam önt az utcán. Meg a barátját is láttam. On akkor nagyon szomorú volt. Olyan szomorú, mint amilyen én voltam annak idején, amikor az a húszéves taknyos azt mondta nekem, szarházi... Megint sarkon fordult, mert már teljesen kiürült a kávéház, csak mi voltunk ott. Újabb székek lábait fordította az ég felé. — Az ég áldja, képviselő úr! A vécésnéni a ruhatárosnővel diskurált. Felfigyeltek Vilém úr köszönésére. Úgy láttam, egy-egy önkéntelen mozdulattal a hajukhoz kaptak. És a tükörbe pillantottak, megigazították a kötényüket. * * * Emberek jöttek és emberek távoztak a barakkból. Volt, aki csak néhány hétig bírta ki a zsákhordást, mások már évek óta ott voltak. Mi ketten — Evzsen meg én — maradtunk. Maradtak mások is. Főleg azok, akik felvették a Bányásszal a kapcsolatot. Atya továbbra is a naplót vezette, meg képzőművészeti könyveket olvasott. Néha a Revolucionárral beszélgetett órák hosszat. Revolucionár is nemrég jött hozzánk. Meghökkentünk, amikor megérkezett és bemutatkozott. Azt mondta, amikor megérkezése után a gondnok a nevét kérdezte: — Revolucionár József. — Kedves uram, ne marháskodjon... A becses nevét kérem. Az öreg tempós mozdulattal egy hatalmas méretű bugyellárist húzott elő a zsebéből. Kivette belőle a személyi igazolványát és a gondnok orra alá tartotta. — Hát ez fantasztikus! — csóválta fejét a gondnok. Elnézést, uram. Az ön neve ezek szerint valóban Jozef Revolucionár. Ki hitte volna... Ha szabad kérdeznem... hogy jutott ehhez a névhez? — Spanyolban... Harminchétben ott keresztelkedtem át. A bugyellárisból kisméretű, fakóra fogdosott fényképet húzott elő. — Ez voltam én. Hetykén félrevágott sapkájú tisztet ábrázolt a kép. — A nemzetközi brigádból — mondta az öreg. Akkor este a barakk mind a huszonnégy lakója az ő ágya köré telepedett. Ő pedig mesélni kezdett. — Az volt ám a furcsa világ... Madrid... A bikaviadalt a forradalom betiltotta. A kurvák pedig szakszervezetbe tömörültek. Szindikátusba... És egy szép napon azt mondták: sztrájkolunk! — Hát aztán...? Úgy kérdeztük ezt tőle, mint gyerekkorunkban, amikor öregapánk mesélt. — Hát aztán?...
