Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KESZI TÓTH MIHÁLY: A Bányász
A Bányász Mindig csak Večerníket. Néha beszédes volt, a szobatársakkal megtárgyalta a híreket, a betörésekről vagy gyilkosságokról szóló tudósításokat. Meg nőkről diskuráltak trágár módon. Leggyakrabban Božkát emlegették, aki szintén a műtrágyagyárban dolgozott. Egy kisvasúti kocsin üres zsákokat hordott a garat alá. Úgy ismertük meg mindjárt az első napon, hogy Frantó bemutatta: — Nézzétek jóemberek, ez itt Božka, Ostrava leggyugósabb műtrágyatermelője... A lány csak idétlenül vigyorgott. Nem cáfolta Frantó állítását, nem ellenkezett. De nem is mondta, hogy igaza van a fiúnak. Fakult szerelőnadrágot viselt, meg vékony trikót. Izmai — akár egy férfinak — kidagadtak alóla. — Egy fordulóra besegítek — mondta néha Frantó. Ilyenkor megfogta a lány csuklóját, szemébe nézett, lefejtette ujjait a kocsi fogantyújáról, és megindult a zsákraktár felé. Božka pedig lekuporodott a lépcsőre, rágyújtott. Volt egy könyve, apró, ütött-kopott bőrtáskájában hordozta állandóan. Ha volt néhány szabad perce, mindig a kis könyvet bújta. — Mit olvasol? Szégyenlősen becsukta ilyenkor a könyvet. Egyszer aztán meglestem és ugyancsak elcsodálkoztam. Andersen meséit olvasta. Kis idő múlva Frantó megérkezett az üres zsákok szállítmányával. Nagyokat szusszantott, lerakta a zsákokat, majd odaült Božka mellé. — A rovásról meg ne feledkezz! — figyelmeztette a lányt, amikor véget ért a néhány perces pihenés. A lány nem feledkezett meg semmiről. Egy rozsdás reszelő végével a kiskocsi oldalára rovást húzott a többi mellé. Ha öt ilyen rovás volt már egymás mellett, Frantó meg Božka elvonultak a fűtőház mellé, az alagsorba. Évek óta ott hevert két másfél méter vastag acélcső, a lány műtrágyás zsákokból azokon készített fekhelyet. Valaki megkérdezte Josífeket, a mestert, mit szól ehhez. Josífek azonban csak legyintett: — Nekem csak až a fontos, hogy jó legyen a munkaerkölcs... Dilinósnak igen megtetszett ez a szó: munkaerkölcs. Állandóan használta, ha kellett, ha nem. Azonban máson is járt az esze, mert egy napon — Frantót utánozva — odalépett a lány mellé, megfogta a karját, a szemébe nézett és megkérdezte: — Szabad egy fordulóra? Božka meglepődött. — Megbeszélem a dolgot Frantóval... Megbeszélte, és Dilinós a következő percben már tolta is a kiskocsit. Fütyörészve és felajzva térült-fordult, de csak négyszer tehette. Ötödször fordulni nem engedte a lány. Ami annyit jelentett, hogy hiába ügyeskedett az imént. Evzsen fantáziáját igen izgatta Božka. Egyszer beszédbe elegyedett vele:
