Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KESZI TÓTH MIHÁLY: A Bányász
KÉSZT TÓTH MIHÁLY Ilyen társaságban teltek napjaim, amikor egy reggelen a Rabszolgakereskedő is megjelent a gyárudvaron. Szörnyen le volt lombozódva, jó messziről sugárzott belőle a búbánat. Mind egy hatalmas fekete lobogó vonult végig a gyárudvaron. Hozzánk, a mi partinkba irányították — zsákolónak. Rajta volt már a vadonatúj sötétkék szerelőruha meg a vastag talpú bakancs, amivel a gyár minden új zsákolót megajándékozott. Ebben a ruhában díszelgett végig a gyárudvaron. A mester vezette be a részlegbe, elmagyarázta neki, mi a teendő, miként kell viselkednie, hogy mindennap ép bőrrel kerüljön haza, a barakkba. Evzsent meg engem jó ideig nem vett észre, mert egy sötét sarokban húzódtunk meg, onnan figyeltük nagy gyönyörűséggel a Rabszolgakereskedő bevonulását. Aztán kiléptünk rejtekünkből. Egyenesen az útjába álltunk. Úgy éreztük, sötét a tekintetünk, és fenyegető. Lehet azonban, hogy csak mi éreztük így, mert a Rabszolgakereskedő, amikor meglátott bennünket, meghökkent ugyan egy pillanatra, de kis idő múlva igen nagy lelkinyugalommal, nyájasan így szólt hozzánk: — Aggyisten, fiúk. Hát... Megérkeztem én is. Örülök, hogy ilyen rokonszenves társaságba kerültem... — A-a-aggyisten... Megállt bennünk az ütő. Ekkora hidegvér láttán elhűltünk, szóhoz se jutottunk. A garat alá osztották be egy időre, amíg bedolgozza magát. Rögtön, még aznap, ki is próbálta a mesterséget, így csak műszak után szólhattam hozzá. — Banánhéj? — Banális banánhéj — szellemeskedett. — De randán megcsúsztam rajta, nagyot estem. A rendőrségen azt mondták, választhatok. Vagy Ostrava, vagy a prokurátor . Látjátok, mit választottam. A Rabszolgakereskedő foglalkozásának becsületes neve munkatoborzó volt. Éveken át ezért kapta a fizetését, hogy havonta háromszor — bizonyos számú bányásznak valót vagy műtrágyagyári zsákolójelöltet kísérve — megtette az utat egy Duna menti járás és Ostrava között. Idejének nagy részét rendőrparancsnokságokon töltötte, azt szimatolgatta, ki követett el kisebb bűnöket. Rajtacsípett tyúktolvajoktól leltárhiányos falusi boltosokig minden kisebb gazembert igyekezett behálózni, és nem kis eredménnyel. Az emberek a börtönnél szívesebben választották Ostravát, ahol ráadásul a kereset is kétszer annyi volt, mint máshol. Vadászterületéhez ügyész, bíróság A
