Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KULCSÁR FERENC: Igen; Pecsét; Képzelet; Tűhegy; Lyuk; Tátongás
Tűhegy Tűhegy Ha nincsen tér és nincs idő, se pusztulás, se pusztítás, ha nincsen se férfi, se nő se kijelölt föld s elkerített vizek — hol könyöklők, s főleg ki könyököl e dolgok elgondolásakor? Ha minden Egy s ha tűhegyen forog, aki él, miért vérzünk és mi által e vakító kettősség ölén? Lyuk Életem: izzó tűhegy, mely átég a léten. E parányi lyukon át vagyok: kiáradás és visszasűrüsödés. De ki az, aki teremt s teremtődik, aki csiklandoz, aki játszik? Ki áll a káprázat mögött? Tátongás Bibliapapír-vékony ezredvég, te Isten-magányban lebegő, honnan és hová röpíted ádámivadékaid? Kik szaporodnak és sokasodnak, és betöltik a földet néma istenükkel — áttörhetik-e egyszer a tátongássá tágultál: a teremtéstől édes arcú múltat; hogy szívükből kiégjen a szolgaság s a ború: a titkos lángú Oszthatatlan -Egy-Háború?
