Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - ZALABAI ZSIGMOND: Sancho Panza szomorú
ZALABAľ ZSIGMOND Sancho Panza szomorú (Barak László költészetéről) Háromkötetes költő1; joggal nevezhetnénk azonban egykötetesnek, mivelhogy a világlátásának jellegzetességeit egyénibb stílus- és formaváltozatokban tükröző szövegei beleférnek legújabb, a Szelíd pamflet című gyűjteményének „javított és bővített” kiadásába is, magukba foglalva fiatal lírikusunk Főnix Füzetek-be\\ bemutatkozásának s a Sancho Panza szomorú című kötetének mennyiségre ugyan nem nagy, de egyéni növésterv s a karakteres esztétikai minőségek és értékek szempontjából fontos, jellegadó, poétikailag kimunkált versányagát is. Joggal maradhat ki viszont e képzeletbeli versválogatásból Barak László második kötete, a Vízbe fúlt plakátok, amely — elsietett vállalkozásként — alig egy évvel a főnixes „szárnyra kelés” után látott napvilágot, s amelyet a „hosszúversek”, a terjedelmesebb kompozíciók megteremtésére tett kísérlet részeredményeket ugyan hozó, egészében véve azonban fiaskónak elkönyvelendő dokumentumaként fogadott a korabeli kritika.2 Érdekes ezért, hogy éppen egy „hosszúvers”, a hét részből álló, majd százhetven soros kompozíció, a Szárnyak című költemény mutatta föl a legélesebb fényben először, már a bemutatkozó kötetben, azokat a szemléleti-gondolati-poétikai jellegzetességeket, amelyekből a Barak László- i attitűd a kezdettől fogva formálódott, s amelyektől mára — a félresikeredett második kötet ellenére — fiatal lírikusunk költőileg megformált világképe határozottabb, egyedibb vonásokkal rajzolódik elénk. Vegyük tehát közelebbről is szemügyre e jól komponált, motívumlánco- látában átgondolt, szilárdan fölépített költemény néhány sajátosságát! Ami a leginkább szembetűnik: a szöveg az epikus anyagformálás és témakezelés törvényeinek a szellemében szerveződik egésszé. Van „kezdete” és „vége" (szövegszemiotikai, Juraj Lotman-i értelemben), s e két kategória szemben a líra „pont-idejével”, történést, filmszerű képváltásokból és epizódokból összeálló eseménysort fog közre. Tere a levegő (a madarak) és a föld (az emberek) világa. Itt ebben a két szférában bonyolódnak, egymással hol párhuzamba állítottan, hol pedig a kontraszt elve alapján a cselekvések, történések. Nem idegen ettől az epizódtól bizonyos „konfliktus" sem', ez teszi lehetővé fiatal költőnknek, hogy ütköztesse egymással az emberi magatarstásformák különböző előjelű értékkategóriáit, s hogy szimbolikus madarai valójában azt „nézhessék nézzék a szárnyalás távlatából/ami EMBERI LÉTnek nevezteti k/n eveződ i k ” így kerül szembe
