Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között

TURCZEL LAJOS ízlésáramlatok hatása nincs bemutatva. Ami az akkori európai irodalmi-mű- vészeti mozgást illeti, azt nálunk hosszabb ideig csak az 1918-19-es magyarországi forradalmak emigránsai tudták közvetíteni az általuk alapí­tott vagy szerkesztett hazai és bécsi lapokban (Tűz, Nemzeti Kisebbségek, Bécsi Magyar Újság, Kassai Napló stb.). Az államfordulat beálltakor a régebbtől működő helyi írók egytől egyig igényesebb irodalmi iskolázott­ság nélküli dilettánsok voltak, s a már művészileg kiürült vagy elavuló irányzatok (nép-nemzeti irányzat, naturalizmus) hatása alatt álltak, vagy ösztönös művészeti kevertség (a romantikától, naturalizmustól, szecessziótól és az Ady-típusú szimbolizmustól befolyásolt hagyományos realizmus) volt rájuk jellemző. A két háború közé eső korszak egész ideje alatt csak egyetelen hazai irányzatnak, a Fábry által indított rappista „valóságirodalomnak” volt csoportos szervezettsége, „iskolája” — és folyóirata is (Az Út), de ez az irányzat jelentős tehetségek hiánya és Fábry akkori teljesen szélsőséges esztétikaellenessége miatt nem ért el számottevő művészi eredményt. Az avantgardista áramlatok közül tartósabb és kiterjedtebb hatása csak az expresszionizmusnak volt, de Forbáth Imrén kívül kiemelkedőbb tehetség itt sem alakult ki. Földes Sándor apróbb kivételektől eltekintve egész pályáján avantgardista volt, de rengeteg selejtet is termelt; Mihályi Ödön a bukolikus verseivel ért el nagyobb sikert; a dadaista indulású Kudlák Lajos elszakadt tőlünk; Antal Sándor rövid lejáratú expresszionizmusa pedig sajátosan egyedi, s mondhatjuk azt is: kuriózus képződmény volt. Az expresszionizmus mérsékelt vagy átmeneti hatása viszont több ismert költőnknél — Győry Dezsőnél, Mécs Lászlónál, Morvay Gyulánál, Sáfáry Lászlónál — tapasztalható, s ritmikai és stilisztikai szempontból jótékonyan felfrissítette alapjaiban realista lírájukat. A költőként ritkábban jelentkező Szalatnai Rezső és Kovács Endre is expresszionista ihletésű realista volt. A realizmusnak expresszionizmussal való tudatos keresztezése Németor­szágban egy irányzatot is kialakított: a neue Sachlichkeit-et, magyar nevén új tárgyiasságot; ennek hatását Sáfáry László a Nyugat-európai ízlésáram­latok a felvidéki magyar költészetben című tanári szakdolgozatában Szenes Erzsinél véli felfedezni; szerinte Sebesi Ernő novellisztikájára is hatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom