Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között
TURCZEL LAJOS Irodalmunk irodalomtörténet-írási problémái a két háború között (i) Irodalmunk két háború közti szakaszáról eddig nem készült objektívnak tekinthető összefoglaló mű, irodalomtörténeti kézikönyv. Egymástól nagy távolságban három összefoglaló jellegű munka létrejött ugyan, de ezek a tárgyalt időszak irodalmáról, íróiról nem adnak hiteles összképet. Az első kísérlet Zapf László irodalomkritikusnak, publicistának köszönhető. Ő a munkája első fogalmazványát prágai egyetemi hallgató korában, 1930 körül Pavel Bújnák professzornál szakdolgozatként írta, s abból egy részlet 1933-ban magyar nyelven jelent meg abban az egyébként szlovák nyelvű emlékkönyvben, amelyet Bújnák halála után adtak ki (Pavlovi Bujnákovi ctitelia, priatelia, žiaci. Szerk. Alžbeta Göllnerová, Bratislava 1933). A szakdolgozatot Zapf 1937-ben valószínűleg átdolgozta, kibővítette és így küldte be a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség által meghirdetett pályázatra. A munka nem nyert pályadíjat, s a második világháború idején a kézirata elveszett. Meg kell jegyezni, hogy Zapf 1938 után a nevét Bellyeire változtatta, s azóta e néven publikál. 1945 óta Magyarországon él. A Kemény G. Gábor nevéhez fűződő második kísérlet szerencsésebb volt, s 1940-ben — két évvel Dél-Szlovákia Magyarországhoz való visszacsatolása után — Budapesten így tűnt el egy gondolat — A felvidéki magyar irodalom története 1918-1938 címmel megjelent. A kassai születésű szerző, a későbbi nemzetiségtörténész és bibliográfus, huszonéves volt akkor, s egy-két évvel korábban fejezte be egyetemi tanulmányait. Művéhez forrásul felhasználta Zapf akkor még létező kéziratos munkáját és nagy mértékben igénybe vette a tekintélyes kassai írónak és irodalomszervezőnek, Sziklay Ferencnek a tanácsait. A munka a szerző életkorához képest elismerést érdemel és a szerkezeti felépítése koncepciózus. Egyes részei ma is elfogadhatók, de értékelései nagyobb része eltúlzott, deklaratív és megalapozatlan. A megjelenése nehézségekbe ütközött, mert a felvidéki ügyek minisztere, Jaross Andor kifogásolta a kisebbségi irodalom szociális beállítottságának hangsúlyozását és a nemzeti szempontból problematikusnak tartott írók pozitív értelmezését. A könyvön a szerző még Kemény Gáborként van
