Irodalmi Szemle, 1992

1992/1 - Gömöri György: Egy szigetlakó feljegyzéseiből (napló)

Egy szigetlakó feljegyzéseiből

annyira sikeresnek bizonyult, hogy az utóbbi években egymaga többet fordított angolra, mint három fordító-kollégája együttesen (Madáchtól Az ember tragédiáját, Kosztolányit, Vas Istvánt és másokat). Szirtes úgy olvas, ahogy általában az angolok: visszafogottan, pátosztalanul, szigorúan a vers értelmét hangsúlyozva. Rakovszky Zsuzsán látom, hogy sápadt, nagyon drukkol, pedig hát nincs rá oka, igen jó verseket ír, itt is sikere lesz. Ferencz szűkszavúbb, intellektuálisabb költő, szóhasználatában szinte geometriai pontosságra tör, az egyik itt felolvasott verse éppen egy matematikai elméletről és variánsairól szól — derül is rajta a közönség. Énrólam Szirtes azt állítja a fesztiválra kiadott kis kékfedelű kötet hátlapján (ez hármunk verseit tartalmazza), hogy ’’accessible”, vagyis érthető, jól megközelíthető költő vagyok. Ami igaz is, hiszen úgy vélem, a költészet célja nem csupán az önkifejezés, hanem az értelmes (és néha érzelemteli) kommunikáció. Verseimet Clive Wilmer barátommal fordítottuk tandemben; nem egy közülük azt a kelet-európai valóságot próbálja átvilágítani, amely nem vész el, csupán (napjainkban) átalakul. A közönség ezeket is jól fogadja. Az az érzésem, paradox módon Cheltenhamben én vagyok sajátosabban magyar költő, mint a két művelt és nyugat-európai mintákon nevelkedett budapesti. Utána elég sok könyvet dedikálunk, mindenki elégedett.

Este Ferencz Győzővel a magyarországi könyvkiadás állapotáról beszélgetünk. Jól ismeri, hiszen könyvkiadónál dolgozik; megerősíti, amit másoktól is hallottam és mindenütt olvasok — a könyvpiac összeomlott. A kiadók olcsón előállított és drágán adott bestsellerekből élnek, ami pedig a versesköteteket és a más nyelvből fordított lírát illeti, mélypontra jutottunk. Készen áll például az újabb angol költészet egy magyarra fordított antológiája, de egyelőre nem tudják kiadni. Erre most nincs pénz (igény?). Majd talán 2-3 év múlva. Ha addig elmozdulunk a holtpontról. Szép kilátások... Hogy is mondta József Attila (aki a rendszerváltástól függetlelnü! kedves költőm volt és az is marad): ’’Szép jövőnk — ne légy oly sivár!”

Cambridge, 1991 novembere