Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova
PAVEL VILIKOVSKÝ 1 millió 940 ezer Holeček világháború vége után uralkodott. Az új csehszlovák állam meg úgyszólván pólyában volt, s a környéken elég gyámatya akadt, aki kész volt nemcsak tisztába tenni, hanem cumlival, ha tetszik, cumival mámorossá itatni. És ehhez a mámorossá itatáshoz, ki tudja, miért, mindenkinek éppen az egyszerű szlovák nép látszott a legalkalmasabbnak. Az igaz, hogy a szlovákokat, akiktől az ezeréves nyögés után egyszerre kívánták, hogy ujjongjanak, az új viszonyok egy kicsit kibillentették az egyensúlyunkból. Ezért aztán rajzani kezdtek Szlovákiába a cseh turisták, akik feltűnés nélkül gondoskodtak róla, hogy mindenki őszintén és a jó ügy szolgálatában lelkendezzen, s azoknak a megtévedteknek, akik nem értették meg az idők szavát, néhány jól értelmezett és jól irányzott ütéssel kiverték a fejéből a nyögést. Meg kell jegyezni, hogy Szlovákia területén, amely 51 689 négyzetmétert tett ki, 1919 augusztusában 1 940 000 szlovák, 650 000 magyar, 143 000 ruszin és 131 000 német élt. No és azon kívül, szerény becslésem szerint mintegy százezer cseh turista. Magam voltam a százezeregyedik. A cseh turisták zöme idealista volt, abban a meggyőződésben élt, hogy kultúrát és műveltséget terjeszteni jön az elmaradt szlovák nép közé. Azt, hogy milyen volt ez a kultúra és műveltség, legjobban egy bizonyos Holeček nevű cseh író Harang című lapban közölt tudósítása tanúsítja. Úgy vélem, ez az Atyaisten inzultálá- sának az emberiség történetében egyedülálló tanúbizonysága, ezért idézem az eredeti szöveget: „Gyalázatos eset történt a csehországi Slanén. Húsz János ünnepének előestéjén összegyűlt a főtéren vagy 200 ember, s körülfogták a Szentháromság-oszlopot. Egyszerre csak valaki felmászott az oszlopra, jobbról-bal- ról lekent egypár pofont az Atyaistennek, s ezek után kalapáccsal szétverte a fejét. A burzsujok tömege mindezt tétlenül nézte. E vandáli tett kezdeményezője egy gimnáziumi tanár volt.” S ahogy én ismerem a cseheket, a Szentléleknek csak azért nem tépték ki a tollait, mert az idejében elszállt. Teljesen érthető, hogy az efféle különleges kulturális
