Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova
Az élet örökzöld hátaslova Konfucius a roller a vastag térdharisnya összekulcsolhatja a feje alatt. Valamennyi európai nép közül a szlovákok voltak azok, akik a régi konfuciusi bölcsességet, mely szerint: ha nem tudsz védekezni az erőszak ellen, feküdj nyugodtan, és igyekezz azt minél jobban élvezni — elsőként váltották... nem apropóra, ne zavarjon bele, maga hülye... mire is váltották?., látja, most a megfelelő szó kiesett a fejemből. De nem is fontos! Megerőszakolták magát már valaha? Akkor ez még vár magára; jó dolog, ha az embernek van még minek örülnie. A mai ifjúság szerintem túlságosan gyors iramban él. Nem a versenyautókra gondolok, az sem zavar, hogy autóbusszal járnak iskolába; rollerral gyorsabban odaérnének. Hol is tartottunk? Á, az illatos napsütötte réten, a blatnicai vár alatt, a természet ölén... igen, tudom, azt ígértem, hogy a természetet kihagyom. Mégis szeretnék valami szépet mondani, valamit megvillogtatni, lekötni vele figyelmét, mint amikor a gondos anya a csillagokat mutogatja gyermekének, hogy az meg ne lássa, amint valami részeg fráter a járdára vizel. Szörnyű a titkos feladatokkal megbízott férfi magánya az egyszerű, mindennapi dolgok világában, olyan emberek közt, akik habzó tejet isznak sajtárból, és maszatos kezüket a nadrágjukba törlik. Még szörnyűbb a hátizsákos, vastag térdharisnyás cseh turista magánya a féldecik és a bagós sűrű köpetek világában. Én pedig, mintha nem lett volna elég az az első magány, kenyéradóim tanácsára önként vállamra vettem azt a másik súlyosabb magányt is... Szóval, amikor az én üres gyomromtól eltérően telt zöld növényzet, az édes patakcsobogás és a tehenek csendes kérődzése közepette megláttam azt a kihívóan villogó, szépen fejlett két lábszárat... messziről fehérnek látszott, főként amikor, amint már említettem, a környéket a messzelátó fordított végével figyeltem; akkoriban ez a cseh turisták általános szokása voli... csábítóan fehérnek, ártatlannak látni mindent Szlovákiában... Ki-ki hordozza a maga keresztjét, és amikor az egyszerű szlovák parasztlány, Stella II, a vigasztalan körülmények közt fejlődő — mellesleg igen lassan fejlődő — kapitalizmus viszonyai közt a vaginizmus nyavalyájába esett...
