Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XII (esszé)
KULCSÁR FERENC könnyűség, amely a legnehezebb. Azt hiszem, a kolibri tollpihéje vagy a liliom kelyhének parányi porzója súlyosabb Istennél, hiszen ha nem így lenne, nem is létezhetnének. Vagyis: Isten a legkönnyebb, ezért a legnehezebb. És elsősorban az én számomra. Azért gondolom, hogy így van, mert szabad vagyok: választhatok pokol és menny között. Ha a poklot választom, szabadságom szolgasággá aljasul, és többé nem tudok verset írni, hiszen tagadom, hogy Isten hasonlatosságára vagyok teremtve. Ha viszont a mennyet választom, akkor tudom, hogy a fölém boruló égbolt a Teremtő törékeny, örök szépsége, s ezt nevezem versnek. Ha verset írok, Isten barátja vagyok. És akkor is, ha vetek, aratok, őrlök, kenyeret sütök, s azt megáldva, élek általa; hogy - mondjuk - verset írhassak, s Isten barátja lehessek. Isten világot teremtett: beszédeimmel én vagyok az ő világának a megszólítója és megszólaltatója; én vagyok az ő tágassága és telítettsége. Ő, az Úr, olyan világot teremtett, amely rá hasonlít: világos világot. Ami világos, az megvilágít, s ami megvilágít, az megóv, mert a világosság elűzi a sötétet: a sötétben settenkedőt, az ajtó előtt leselkedőt. Ami körülöttem van, annak én adok értelmet: tágasságot, telítettséget és szabadságot; hiszen minden ennek a hitnek van alávetve: Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Verset írni, megérinteni Istent, kimondani a tőle örökölt világot talán nem egyéb, mint halandóságomat odaszentelni a halhatatlannak: bűnömet a bűnelőttinek. Verset írni talán nem egyéb, mint fát ültetni, vagyis boldognak lenni. Beismerni, hogy szép szeretnék lenni. Jó. Isten értelmes lénye. Vágyni arra, hogy Isten megismerje és megismertesse velem a nevem, s megbocsássa bűneimet. Verset írni talán nem egyéb, mint mosolyogni: imát írni a világ világosságáért, Isten mosolyáért. Verset írni, talán : élni és éltetni és élni hagyni tanulás; istenhasonlóság- ra-törekvés. Novella A helyzet Istentől van. Csak őhozzá képest lehetséges fölfelé élni, emelni a szívünket, a társainkat és egyáltalán az egész teremtett világ növényeit, állatait, folyóit. Nagyjából ez a világ fölötti emberuralom lényege a rajta való hatalmaskodás, kizsákmányolás, leigázás, átalakítgatás helyett. Isten nélkül, az ő szeretetének teremtő sugárzása nélkül nincsen mosoly az arcunkon, s nem fonódnak össze együtt emelkedésre a szívek. Nélküle nincsen kultusz, nincsen vallás, nincsen kultúra. Kultúrcikk- gyártás van, kutuszminisztérium, kulturális forradalom, kuturált vécé, kultúrfölény ku túrpesszimizmus és -optimizmus, kultúra fogyasztás és hasonlók.
